Meg fogok őrülni, mi lenne a megoldás? Még csak 6 hetes a lányom de már most világgá tudnék szaladni. Nem a lányom az oka hanem a férjem.
Úgy érzem két gyerekem van.Semmilyen segítséget sem kapok.Se fürdetés,se pelenkázás...Az egyetlen dolog amire hajlandó az az,hogy leviszi a szemetet.Szerintem meg van győződve arról,hogy csak ő dolgozik,holott semmi nem változott e téren,nem lett sem más sem több a munkája.
Nem gondolom,hogy itthon vagyok az azt jelenti,hogy nap mint nap a szennyesét kell összeszednem a legkülönbözőbb helyekről,a majd elmosom nála azt jelenti,hogy a mosogató
közelébe nem megy egész nap.Miért nem lehet tiszteletben
tartani azt is amit a másik csinál?Mást se hallok csak:
-éhen halok
-mit vegyek fel
-nem találok semmit
-ez fáj,az fáj
Tudod, hogy mennyien vagyunk még ezzel így ? Sajnos!
Az én férjem sokat segít, de néha mégis úgy érzem, mintha a szülés után "droiddá" váltam volna, Csak a gyekőc, a mosogatás, vasalás, takarítás, főzés. Magamra csak akkor van időm, ha apa foglalkozik a picúrral egy kicsit.
Ez szerintem majd elmúlik, mikor kicsit többet kimozdulhatunk, de addig marad a szomorú "asszonysors" !
Persze félig csak viccelek, imádom a kismókusommal töltött minden percet, de azért néha vannak ilyen gondolataim is, aki mást mond, az hazudós!
:))))
Én is pont ezt éreztem amit te ebben az időben. Az én párom sem segített semmiben. Hogy miért? Mert félt! Leültünk megbeszélni, aztán továbbra sem változott a helyzet, eltelt egy kis idő, lányka mostmár 6 hónapos, tartja magát, forog, megismeri apát, mosolyog rá és lám apa megváltozott!
Apa fürdet, játszik vele, énekel neki, takarít és mindent megtesz amit kérek.
Tehát szerintem ne idegeskedj, felesleges. Türelem!!! Beszélgetés! Lehet a párod is megijedt az új helyzettől és a sok munka mögé rejtőzködik! Mert ez olyan jó indok! :-)
Előtte sem vitte túlzásba de azért jobb volt a helyzet.A 8.hónapig elég keményen dolgoztam a kereskedelemben.A beosztás sem volt könnyű,gyakran csak éjjel 11-kor értem haza.Az ijedséget nem igazán tudom elfogadni,neki már van két gyereke az előző házasságából,igaz,hogy fiúk és már elég nagyok.(10,16)
Megfigyeltem,hogy gyerekes hétvége előtt pénteken "beindul",vásárlás,kaja-programterv...Ez a lelkesedés egészen szombat du-ig tart.Úgy csinál mintha egész évben sürgött-forgott volna,ilyenkor bezzeg megy a nagyobbik fiával a veszekedés,hogy a fenekük ki van ny...,szegény ő.
A vasárnap már kész káosz,alig várom,hogy hazamenjenek,a férjem pedig dolgozni....És ottmarad a felfordulás megint.
En szerencsés helyzetben vagyok,de inkább nem irok rolla,mert csak szomorúbb leszel,hogy ilyen is van.
Sajna a te férjed ilyen és javithatatlan.De azért probáld ki,hogy áll hozzá?
A leg jobb visszavágás a támadás!
Panaszkodj te is,ne tegyél meg érte mindent. Szerintem egy elkényeztetett nagy fiu,sajna a sogorom is az.
Ő csak azért ilyen,hogy kivágja magát mindenböl,majd te ugy is megcsinálod,mert meg kell.Ne tedd meg,talán még az alsó gatyát is ne add a kezében.Sogorom még azt is elvárja.Vágj vissza és fogd lazábbra az egésszet.
Ha nem az a tipus aki bánt is,akkor lazán kiprobálhatod.
Sok sikert és ne tedd tönke megad,nem éri meg a baának egy kedves vidám anyára van szüksége.Szia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!