Anyukák, akik egyedül vagytok, hogy kapcsoltok ki egy kicsit?

A Fiam lassan 10 hónapos, és az első heteket leszámítva, szinte folyamatosan írd és mondd, egyedül vagyok Vele, éjjel-nappal. (Hogy miért, azt hadd ne részletezzem.)

Magyarul nincs egyetlen percem se, amit Nélküle töltenék, se éjjel, se nappal. Nagyszülők, barátok a Világ másik felén ... Ráadásul az én Fiam nappal szinte semmit nem alszik, éjjel is sokszor kel, szopik még. Mindezek mellett itt a háztartás, amit vezetnem kell, és néha magamra is muszáj időt szánni.

Én már megszoktam ... Időnként úgy érzem már reggel ébredés után, hogy nem bírok megmozdulni, de aztán összekaparom magam nem is tudom, honnan, és indul a nap, mint mindig :-) Minden nap ugyanabban a kerékvágásban telik, de valahogy élvezem a Fiam társaságát.

Kikapcsolódás? Hát leginkább az, amikor itt olvasgatok és válaszolgatok. Vagy emailezek a messzi barátokkal. A nap fénypontja pedig az, amikor este felé felhívom a Szüleimet, és beszélgetünk.

Ez is egy életforma, csak van, aki alkalmas rá, van, aki nem. Nekem bejön, de azt hozzáteszem, én is nagyon várom, hogy jöjjön valaki hozzám, illetve, hogy én hazaruccanhassak a családomhoz ...