Tanácstalan vagyok, Jól csinálom? 10 hónapos baba egyedül elalvásáról van szó?

hát most mondjam azt hogy ezt te akartad magadnak?

mellettedd altattad amikor még egyszerüen más megoldás is lett volna.

egyébként ha 2-3 nap alatt nem kezd el aludni egyedül akkor ott más probléma van.

jaj már

nálunk is igy volt és most csak melléfekszem villany tv leolt 5 perc s laszik. Ringatás orditás ceremonia nélkül.

Csezd le szegény anyukát :S , ne legyél már ilyen!!

én egy kicsit tovább mennék. menj be, vedd ki, vigasztald meg, kicsit dajkáld meg, de amint megnyugodott tedd vissza.

és próbáld meg a kiságyat jó élményekkel megtölteni :) én pici korától minden nap bábozok a fiamnak úgy, hogy ő a kiságyban van (alvás után). de sok megoldás van, lényeg, hogy ne úgy élje meg, hogy büntetésben van, hanem az egy jó hely, na meg anya mindig jön ha szükségem van rá... :)

Szerintem jól csinálod! Csak tényleg tarts ki.

Amit érdemes még hozzátenned: Mikor beviszed a szobájába, akkor fogd magadhoz, nyugtasd pár percig, közben mondd el neki, h ilyenkor mindenki alszik. Apa is alszik (a munkahelyén is), anya is alszik. És mindenki a saját ágyában alszik el, egyedül. De amikor felébred, akkor jönni fogsz hozzá. Tedd az ágyába, köszönj el tőle, h szép álmokat, és zárd rá az ajtót. Gondolom ordítani fog, de ne menj be, csak 5-10percenként, h ne azt szokja meg, h ahogy nyekken, anya már ugrik is. Tudod, h ez csak "hiszti", nincs semmi baja. Ez az amit ki kell bírni, hallgatni ahogy könyörög értünk. Tudom, h nehéz. Nem egyszer játszottam el én is. Sajnos a fiamnak vannak olyan időszakai, amikor egyáltalán nem akar elaludni, pedig a szervezete igényelné. Ha altatni próbáljuk, akkor csak mégjobban viháncol, így kénytelen vagyok rázárni az ajtót, és hallgatni ahogy álomba sírja magát. Legutóbb ezt egy hétig játszottuk, aztán hirtelen kettévágták, és azóta semmi.

Ha már másodszor-harmadszor mész be hozzá, akkor max annyit mondj neki, h "cssssss, alszunk!". Utána meg már semmit. Tudni fogja ő, h mi van.

Kitartást!

(A szuperdadás műsorban is egyből kell leválasztani a gyereket, nem hetekig húzni. Ezt nem lehet fokozatosan csinálni, mert ahogy nő a kicsi, úgy egyre többet akar.)

Nekem ilyenkor került külön szobába. A kiságy külön szobában van? Mert ha igen, idegen neki a szoba, sokat kellene ott játszani, mutogatni neki. Cumizik alváshoz, vagy van szundikendője? Meg lehet próbálni valamelyiket, már ha nem vagy ellenző.

Nekünk a külön szobába szoktatás 1-2 hét alatt sikerült. Sokat jártunk bent, mutogattam neki mindent, hogy ez az övé, az ő ágya, az ő falai, az ő micimackója a falon, stb. Alváskor eleinte ordítás, úgyhogy kicsi ringatás után lefeküdtem az ágy mellé, és úgy csináltam, mintha aludnék, akkor elaludt. Később ringatás már nem kellett (pár nap), csak ott feküdni. Utána már az sem. Most már beteszem, ajtó becsuk és egyszer csak elalszik.

Kitartó munka kell hozzá, nem kell rögtön kivenni, ha ordít, próbálkozni kell szundikendővel, énekléssel, akármivel. De szerintem is már át kellene szoktatnod.

Mi kezdettől külön ágyikóban a szobájában altattuk, ahogy az okosok mondták. Elolvastuk a nagggyon okos könyveket is, meghallgattuk mindenki tanácsát arról, hogy persze, aludjon külön, altassuk csak a saját ágyában kitartóan, meséljünk, satöbbi, majd megszokja és jó lesz. 1 évig próbálkoztunk, minden percét azóta is bánom. A gyerek időnként szinte sokkosra üvöltötte magát, majd megszakadt a szivem, de nem lett jobb. Nem szokta meg, nem aludt el soha magától,mindig órákig ment az altatási cirkusz akármit csináltuk.1 éves korában áthoztuk a saját franciaágyunkba.Ahogy elnéztem a csodálkozó kis pofiját, ahogy nézett rám és a páromra, azzal a mennyei rácsodálkozó boldogsággal, hogy jé, egy gyereknek ilyen is lehet, hogy ott van anya és apa, láttam hogy szinte el sem hiszi hogy ilyen is lehet valakinek, és láttam milyen boldog, abban a pillanatban megbántam az egész egy éves kínzásának minden pillanatát.

Azt azért elértük ezzel az egy évvel, hogy azóta sem alszik el jól, pedig már lassan iskolás lesz. Folyamatosan retteg égő lámpa mellett is és kétségbe van esve ,hogy hol is vagyunk, míg ő a mi hálónkban , de immár a saját ágyában elaludni próbál. Talán azért, mert az egészből már egész kicsi korában azt tanulta meg, hogy otthagyják, elhagyják a szülei, nem tudom.

Úgyhogy szerintem nincs általánosan jó recept, teljesen gyerekfüggő az egész, próbálkozz és ne a tanácsokra figyelj hanem a kicsire, és szülőként rá fogsz érezni mi a legjobb megoldás, pont nektek.

A szuperdadának az erről szóló részét mi is láttuk, szidtuk is a párommal azt a nőt végig. Nem azért amit csinált, hanem azért mert azt a benyomást kelti-tévesen-, hogy az általa alkalmazott módszer minden gyereknek és családnak jó, az az egyetlen igaz út. Az idiótája.

Ne add fel, találd meg, mi a jó nektek:)