Megpróbáljam átköltöztetni a szobájába?

Szia! Az első fiam, aki 15 éves, míg szopizott sokat mellettem aludt, aztán egyik napról a másikra magától bemászott az ágyába, mondjuk ehhez le kell venni a rácsot. A pici 3 hónapja nem szopik, ő úgy érzi köztünk van a helye. Az apja arcábl lélegzik, felkel ezerszer, hogy puszilja az apját és öleli a nyakát. Ha beteszem az ágyába, pár óra és felkel, akkor kiveszem, magunk mellé vesszük, iszik és alszik, majd megint beteszem, 13 hónapos, nem hiszem, hogy mindig és örökre így marad. Nem fogom ríkatni, meg harcolni, hogy neki hol a helye, mert hiszek abban, hogy magától elválasztódik úgy, mint az anyatejtől. Megérik rá. Engem nem zavar, a házaséletünket nem zavarja, megoldjuk. Nagyon szeret bennünket és szerintem pár hónap és megérti, ha azt mondom neki, hogy hova a saját ágyába feküdjön. Most magától mászik be az ágy közepére és ő ringat minket :O) szóval okos de ameddig kellünk neki, miért ne? Emellett kiviszi a szemetesbe a pelust, kidobja a szennyest, elteszi a zoknikat a helyére, csak mondanim kell kié, nagyon okos. Úgy érzem kell még neki az a kis összebújás.

Sokan erről másként vélekednek, nincs is két egyforma szülő és gyerek.

Szerintem a saját szobára meg kell érni. Eljön amikor magában szeretne lenni és büszke lesz a szobájára. De az nem biztos hogy 11 hónapos korban jön el, inkább olyan 20 hósan.

Egyébként ez a különszoba dolog a tápszeres babáknak előbb bejön, mint annak a babának aki közel egy évig a szívdobogásod ritmusa mellett alszik el. (szerintem kell átmenet, én is törésnek élném meg)