Melyik a legjobb koraszülött intenzíves korház Bp-en?

jajj ne írj ilyet, a vékonyodó méhszáj semmit nem jelent, 2. terhességnél általában ez van, csak pihenj sokat.

én sokszor véreztem, többször beindult a szülés de sikerült megállítani és időre kihordanom a picit, csak pozitívan tudod!!!!

nem tudom a választ a kérdésedre, de abból kiindulva, hogy a sérült, beteg, koraszülötteket a SOTE-ra küldik így azt gondolom az a jobb, de egy egészséges újszülött meg lehet pont emiatt jobb helyen van a Jánosban. mi egyébként a Jánosba szaladtunk mikor idő előtt megindult a szülés nálam, nagyon kedvesek voltak :)

Úgy tudom a Sotén.

A kicsivel úgy volt, hogy az Imrében szülöm, de az utolsó nst-n volt valami bibi (magzati aritmia), így beküldtek a Sotéra valami speciális uh-ra.

Közben megindult a szülés (ez a 39. héten volt), ezért nem engedtek el onnan, így végül ott született meg a kisebbik fiam. Rögtön elvitték és 1 éjszakát az intenzíven kellett töltenie.

Akkor mondták, hogy milyen szerencse, hogy így alakult, mert ha az eredeti terv szerint az Imrében szülök, akkor őt mentővel hozták volna át a Sotéra és 3 napig nem is láthattam volna :(

Így meg másnap délben megkaptam és utána végig velem volt. Érdekesek ezek a véletlenek :)

Ja, a Sote (I-es) elég gáz. Bár a nagyot anno az Istvánban szültem és annak is jobb a híre, mint maga a kórház...

A koraszülött ellátás biztosan jó, bár nekünk szerencsére csak elővigyázatosságból kellett az intenzíven lennie.

A szülés elég spártai volt, itt még rutin a beöntés és a borotválás (bár utóbbira azért gondolom a legtöbb nőnek már nincs szüksége) és vajúdás alatt nem lehet sem enni, sem inni. Na ez utóbbi miatt mondom a spártaiságot...

Eda-ról nem tudok nyilatkozni, de gondolom van, ha kéred.

A szülőszobák átlagosak, kettőhöz tartozik 1 fürdő, amiben zuhanyzó és wc van.

A gyermekágyas szobák is elég gázak, bár ott legalább látogatók nem mehetnek be, mint a híres Istvánban... Viszont a babát ki lehet vinni a folyosóra, ami hideg és huzatos. Ált. 3 ágyasak, ott is 2 szobához van 1 fürdő.

A csecsemősök kedvesebbek voltak, de ez nem hiszem, hogy kórházfüggő lenne :)

Amúgy hányadik héten vagy?

Én Székesfehérvár mellett élek, a babáim is itt születtek volna, de amikor a szülés megindult (31. héten) a fehérvári kórházban nem volt szabad inkubátor, így kerültünk fel Budapestre, a János kórházba. Császárosan születtek (az első gyerkőc fehérváron született, de vele a császár után nagyon szenvedtem, most viszont - pedig 8 évvel idősebb vagyok - semmi gond nem volt). Egyáltalán nem ismertem ezt a kórházat (azt sem tudtam pontosan hol van), de én csak pozitívat tudok rájuk mondani (azt leszámítva, hogy elég lepukkadtak sajnos az épületek). A PIC-en lelkiismeretesen ellátták a babákat, emberségesek voltak, mind az orvosok, mind a nővérek. Jól lehetett velük kommunikálni, ami ilyenkor nagyon sokat jelent. Amikor a fiúk átkerültek a koraszülött osztályra, én is befeküdhettem velük és miután kikerültek az inkubátorból 1 hétig voltunk együtt, hogy összeszokjunk mielőtt hazajövünk. Ott is nagyon rendesek voltak a dokik és a nővérek is. Összesen 38 napot töltöttünk a Jánosban és ami a legfontosabb, hogy a fiúk egészségesen jöttek haza hozzánk. :-)

Egyébként a szülészeten és a PIC mellett is vannak szeparált szobák, persze ezek fizetősek, de ha nem vagy budapesti, akkor az anyaszállón is lakhatsz, ami ingyenes.

Utolsó vagyok. Ez az én történetem:

A felvétel napján csináltak ultrahangot és 2270 grammra becsülték a babám súlyát.(az ország második legjobb ultrahangosa!).Ez azért lényeg,mert a saját orvosom, a saját kórházamban 1950-re. Az osztályon a főnővér meg is jegyezte, hogy: "Nem igaz, hogy Balassagyarmat nem tud mit kezdeni egy ekkora babával." Erre mondtam neki, hogy ott kisebbre becsülték, de az volt a válasza, hogy "Az a jó, amit itt mérnek."

8-án feküdtem be, két nap múlva úgy döntöttek, megindítják a szülést.

10-én délig nem ehettem és ihattam, aztán délben jött a főnővér mosolyogva, hogy nyugodtan egyek-igyak, mert már nem kerülök le a szülőszobára. Másnap már reggel 8-kor levittek, feltették a szülésindító zselét, beindultak a fájások, de le is álltak, így délben visszaküldtek az osztályra. Másnap (11-én) délelőtt 11-kor levittek, két órán keresztül csak a baba szívhangját figyelték. Már én kérdeztem rá, hogy mire várunk, mire a szülésznő azt mondta, hogy nem nagyon mozog a baba, így nem merik föltenni a zselét, lehet, hogy megcsászároznak. Aztán elkezdett mozgolódni és fél 2-kor úgy döntöttek, mehet a zselé. Igen ám, de a fájások nem indultak be, és nem is nyíltam, így 4-kor ismét visszaküldtek az osztályra. (Hozzáteszem egész nap nem ettem semmit, csak infúziót kaptam.)Én akkor már nagyon kivoltam lelkileg, közel álltam hozzá, hogy pakoljak és hazamenjek, de a babócám érdekében nem tehettem.

Vasárnap 13-án csak dél körül jutottam le. Rámtették a ctg-t és figyelték a szívhangot. Aztán valamikor bejött a szülőszoba vezetője, megvizsgált, és úgy döntött, hogy nincs értelme a zselének, burkot kell repeszteni. Ez 13.55-kor meg is történt. Azt gondoltam, innen már egyszerűbb lesz minden, de nagyot tévedtem, ugyanis szinte egyáltalán nem tágultam. Pedig folyamatosan kaptam az oxitocin infúziót. Felkelnem nem lehetett, mert a baba feje nem volt beilleszkedve.

Este negyed 10-kor bejött a doki és megállapította, hogy alig két ujjnyi a méhszáj, lehet, hogy császár lesz belőle a baba érdekében. Aztán úgy döntött, hogy kézzel megpróbál rásegíteni. Én azt hittem, kiugrom az ablakon. Akkor már 7 órája vajúdtam mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül, oxitocinnal felerősített fájásokkal, úgyhogy már csak ez hiányzott a "boldogságomhoz". De a doki hál istennek sikerrel járt két ujjnyiból csinált 4 ujjnyit 2 fájás közben. Utána felpörögtek az események, tele lett a szoba hirtelen. Orvos, gyakornok, szülésznő, gyakorló szülésznő, meg ki tudja még kicsoda, de voltak jó páran. Mint egy kiállításon. A kitolási szak szerencsére rövid volt, 4-5 tolófájás után kint volt a kislányunk. Azt a megkönnyebbülést leírni nem tudom, amit akkor éreztem. Ennyi hercehurca után végre a karomban tarthattam, ha csak rövid időre is. Ugyanis vitték is föl a NIC-re és inkubátorba tették. 1850 grammal született.

Öt napig volt ott, kapott infúziót, meg légzéstámogatást, de azt csak rövid ideig.

Aztán átszállították másik kórházba. Egy hónapos volt, mikor hazahozhattuk.

Azt még hozzátenném, hogy mielőtt befeküdtem már kétszer felküldött a dokim, azzal, hogy nem fejlődik rendesen a babám, de mindkétszer visszaküldtek, mondván, hogy semmi gond a súlyával.

Én a Sote (II)-ön voltam és császárral született meg a kisfiam.Nagyon meg voltam elégedve mindenkivel,és mindennel.A szülőszoba és műtő részleg is nagyon fel van szerelkezve és frissen újítva.Én 5 ágyas szobában voltam hozzájuk tartozó Wc,fűrdővel.Van egyébként egy emelettel feljebb fizetős szobák, amelyek 1 ágyasak és baba rooming is van.Nagyon emberségesek a szülésznők is és az orvosok is.Úgy néz ki hogy a 2-ik babámat is itt fogom megszülni.

Én spinális érzéstelenítést kaptam,úgyhogy végig fent voltam a császár alatt.A koraszülött osztály is nagyon felszerelt és jó.Legalábbis ezt másoktól hallottam.Nagyon sok mentő jött pici babával erre az osztályra.Az Én Dokim:Dr.Bánhidy Ferenc (ig.helyettes,kandidátus,egyetemi docens,farmakológus,onkológus stb.)

Örülök,ha tudtam segíteni.