A "Kedves Nagyszülők" megszólítás bántó? 10 hónapos a kisfiam, így szólítottam meg e-mailben Anyósomékat.

Nem értem őket! Csak kedveskedni akartam nekik, ezért fogalmaztam így, ráadásul a kisfiamról küldtem nekik sok fotót!

Nem ez az egyetlen dolog. Naponta látják az unokát, télen minden héten átvittem hozzájuk 2x, meg persze minden hétvégén. Ők is átjöttek még ezen felül kb. 2x, tehát majdnem minden nap látják a kisfiamat. (Nagyon közel laknak, 2 saroknyira.) Erre azt mondják, hogy olyan ritkán látják az unokát!

Egyik hétvégén szombaton átjöttek a barátok, vasárnap Anyuékhoz mentünk, megünnepeltük a szülinapomat, tesóm lányának a névnapját, és Apu 60. szülinapját. Előre mondtuk Anyóséknak, hogy ez a program a hétvégére, de ők kikötötték, hogy akkor is menjünk át hozzájuk (azon a héten is majdnem minden nap találkoztunk Anyósomékkal). Vasárnap hazafelé jövet Anyuéktól elaludt a kisfiam a kocsiban, felhívtuk Anyósomékat, hogy akkor most hazamegyünk, nem hozzájuk, jöjjenek át. Megsértődtek, nem voltak hajlandók átjönni, mert ők egész nap arra vártak, hogy megyünk hozzájuk!

Most azon gondolkodom, hogy másik játszótérre megyünk, bár nagyon sajnálnám, mert itt már vannak hasonló korú babák, akikkel szoktunk játszani. Mindennap jönnek Anyósék, nem hagyják a kisfiamat játszani, barátkozni.

És persze mindenbe beleszólnak, és próbálkoznak, hogy ők neveljék az én kisfiamat. Úgy vagyok vele, ha náluk vagyunk, akkor azt engednek meg (ésszerű határok között), amit akarnak, de egyébként a nevelés az én dolgom.

A férjem azt mondja, költözzünk el, akkor lenne olyan távolság, hogy ne találkozzunk velük mindennap.

Szerintem viszont beszélnie kéne a szüleivel, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Mit tehetnék én?