Mi a véleményetek? Harmadik baba? Csak úgy, általában.

13:11 es vagyok, igen, ilyenekre gondoltam, amit írtál, meg a többi hozzászóló is írt...mi is nagyon szeretjük szüleinket,egy családi ebédnél vagy filmnézésnél nincs is jobb.E mellett anyukám a legjobb barátnőm, mindent megbeszélhetek vele,őszintén:)

Én 27 vagyok, húgom 25,másik húgom 23,öcsém 20,másik öcsém 13.Nekem van egy fiam, húgomnak is, neki úton van a 2.Szóval már unokák is vannak:)

Anyukám azt mondja, ha most újra kezdhetné, akkor még egyet bevállalna:)

Szóval megéri....mi is már rajta vagyunk a kistesón:)

Az első vagyok.:) Velem az is a baj hogy a végletekig maximalista vagyok magammal szemben szóval nekem nagy elvárásaim vannak, mi is egy anya feladata. (nem biztos hogy ez jó ám így). Úgyhogy ha nem 100% os minden az már engem nagyon zavar.

Egyébként lehet hogy csak az mondatja ezt velem, hogy nálunk kicsi a korkülönbség gyakorlatilag 3 önellátásra csak mérsékelten vagy egyáltalán nem képes emberről kell gondoskodni.

Imádom szeretem őket nem adnám semmiért egyiket se szerettem terhesnek lenni, szeretek babázni is az ovis kor meg egyszerűen fantasztikus a nyiladozó értelemmel stb.

de megterhelő és rengeteg energiát igényel szerintem.

Nekem nagy erőfeszítések árán van csak annyi hogy épp elég legyen a 3 gyereknek.

És nincs segítségünk (nagyszülő vagy rokonság akire jó szívvel bíznám a gyerekemet akár csak az egyiket is) idegen emberben meg ha megfeszülök se tudok úgy megbízni (fizetett segítőre gondolok).

És közben meg igen, teljesen úgy van ahogy írták előttem sok sok hisztis nehéz nap után elég csak 1 olyan pillanat amikor pl. a lányom (2 éves) ok nélkül odajön és megölelget az ölembe bújik és kijelenti: szeretsz :)))

(hát hogy a fenébe ne szeretném:DDD) vagy a pici aki sokszor óránként ébred még éjjel is, de ha csak egy nagyot rámmosolyog elfelejtem hogy már napok óta alig alszok stb.:)

Szép, de kimerítő:)

Meg a másik fele hogy nekem ez az anyagi bizonytalanság ami aggasztó, belegondolok hogy én hoztam a világra őket és ha ne adj isten vmi történik velem vagy a férjemmel ugyan KI fogja eltartani/felnevelni stb. őket???

Bocsi az első vagyok ismét, hozzátenném hogy nekem és a férjemnek is több tesója van, de mégsincs köztünk az a hú de erős kapocs, és egyikünk szülei sem élnek együtt (enyémek konkrétan már meg is haltak) szóval előttünk nem lebeg egy pozitiv nagycsaládos kép se. Sok negatív dologra emlékszünk, a férjeméknél sose jutott idő egyik gyerekre se úgy külön, csak így felnőttek mint dudva a parton, még szerencse hogy a férjemből ennek ellenére lett valaki.

Nálunk pedig van ugyan 2 testvérem, de ők fiúk (pasik mostmár) és egyik sem él M-on. Sokat nem érek velük így segítség vagy kapcsolattartás vagy bármi szempontból.

Nekünk 4 van. 19 éves lány, 9 éves fiú, 7 éves lány és egy 8 hónapos kisfiú. Sosem bántam meg, mindig is nagy családot szerettünk volna. Ők öröklik egymás szebb és megkímélt ruháit, játékait-ez számukra sem probléma. Beosztjuk a fizetésünket, nem élünk nagy lábon, de mindenük megvan, amire az életkorukból adódóan szükségük van.

4-szeres öröm, 4-szeres nevetés, 4-szeres aggódás :) de ez így van rendjén.