Miért jó egymást túlűberelni? Vajon van jelentősége a gyermek fejlődésében a későbbiekben annak, hogy mikor forgott, mászott vagy tanult meg járni? (Pl. : kérdezte tőletek valaki a gimis vagy fősulis felvételin, hogy mikor kezdtetek el mászni? )

Az első lányom tartotta a fejét első pillanattól kezdve, ha ülésbe húztuk. A második nem. Ezért küldték gyógytornára, később kengyeles lett, bár az nem ettől van ugye. A nagyobb 5 hónaposan kezdett forogni, mindkét irányba, a kicsi, hat hónaposan, mikor levették a kengyelt. 7 hónaposan másztak és ültek, 8 hónaposan felálltak, 11 hónaposan ügyetlenül, de szaladtak.

Lepontoztok engem is?

Igen, ez a legviccesebb, hogy a fogak kibújását nem lehet irányítani. Nem múlik ez sem a szülőkön, sem a babán, senkin. Azzal sem kell dicsekedni, ha hamar vagy épp időben kibújik, mert nem Anya csinálta oda. De ha egy babának korán kijönnek a fogai, a később fogzós babák anyukái miért nyugtatják magukat azzal, hogy hamarabb elromlik, legalább még nem kell őket ápolni, stb. Arról senki nem tehet, ha korán kijön a fog, vagy éppen nagyon későn.

Mozgást esetleg még lehet fejleszteni, segíteni, de fogzást azt nem.

Kislányomnak 6 hósan bújt ki egyszerre 2 foga és meg is kaptam egy olyan anyukától, akinek a babájának még nem volt foga, hogy nekünk hamarabb fog elromlani.

Amikor én voltam baba, anyukámék egyáltalán annak örültek hogy épségben megszülettem. Három héttel előbb születtem, alig voltam 2 kiló, inkubátorba tettek, óvodás koromban mindenféle beszédhibám volt, visszahúzódó voltam, minden, amit csak el lehet képzelni.

16 éves vagyok és amióta iskolás vagyok semmi hátrányom nincsen a többiekhez képest, sőt, általános iskolában végig 4,9 körül voltam, most középsuliban 4,4 körül, zongorázok, sportolok, és imádok barátkozni. Szóval, ahhoz képest hogy milyen kis szerencsétlen baba voltam, most semmivel sem vagyok rosszabb/jobb a többieknél. Ugyanolyan vagyok mint ők.

Ugyanazt tudom csak mondani amit ti, hogy ez már felvágás és értelmetlen versengés a többi anyukával. Unokatesóm 4 évvel ezelőtt szült, ő is mindig aggódott hogy nem-e kezdett el későn beszélni, vagy mi lesz ha ez később hátráltatni fogja valamiben. Mi pedig mindig nyugtatgatjuk hogy ezt úgy sem lehet erőltetni, jobb későn mint soha:) Hadd haladjon a gyerek a saját tempójában.

Egyébként szerintem undorító ez a dolog, örülné kéne hogy egészséges a gyerek és nem azon szurkolni hogy na vajon mikor kezd már el járni. Nem kell siettetni hogy felnőjön, anyukám is mindig szörnyülködik ha belekezdek valami újba, akkor is majdnem elkezdett sírni mikor előadtam hogy nyáron szeretnék elmenni dolgozni. :D