Anyukák! Másnak is van "Soha nem érem magam utol" érzése?

Én is így vagyok ezzel, azt hiszem soha nem lesz vége a rengeteg házimunkának.

Ma délután volt a tetőpont, mikor apuka "altatta" a kicsit jó 3 órán keresztül ebéd után, én pedig kénytelen kelletlen elővettem a bazi magas kerti létrát és nekiálltam a kertet karácsonyi égősorral feldíszíteni. Miközben billegtem a létra tetején, hangosan szitkozódtam a szomszédok nagy örömére, hogy valószínű ez az egy ház ahol a kerti égőket is a nő szereli fel a fára:(

Mire elkészültem, elfagytak a lábujjaim a létrán való kapaszkodástól, a kislányom pont felébredt és furcsán nézte, hogy forró vizet engedek a lábamra a csapban. Persze a benti dísztítéssel sehogy sem állok, a kintivel próbáltam még világosban végezni, de az sem sikerült.

Egyszóval, ne csüggedj, én is így vagyok ezzel, a héten már lehozattam a férjemmel karácsonyi díszeket a padlásról, de esze ágában sincs segíteni.

Vasalni nem vasalok, örülök ha a mosásnál tartom a szintet ( 3 gyerek van), mosogató gépünk van, de azt sem rakja be senki rajtam kívül. 2 szintes a házunk, ezerszer elmondtam a férjemnek, hogy a földszintet bevállalom, de az emelet takarítás az övé. Én kb hetente 1x porszívózok, 2 x felmosok, de az emeleten iszonyat állapotok vannak, már oda sem nézek, mert csak felidegesítem magam.

Soha, de soha nem fogom utolérni magam a házimunkában! Bármerre nézek, mindig van tennivaló és nem olyan ami még ráérne, hanem olyan, amit már rég meg kellett volna csinálni.:(

Igen, van. 2 éves a kislányom, itthon vagyok vele. Mire rendet rakok egy helyen, szétpakol a másikban. Szóval rend a konyhában, takarítás, rend a nappaliban, takarítás, stb. Így szegény porszívót kb. 50x kapcsolom be minden másnap, nem tudom meddig bírja még.

Ja, és mellette még végzős nappalis egyetemista is vagyok.

Nálunk se megy mindig minden.2.5 éves a kisfiam egy éve visszamentem dolgozni 8 órába.Most 7,5 hetes kismama vagyok 2 hete szinte minden kijön belőlem.Energiám 0.kisfiam csak néz rám néha nagy szemekkel:)De ez van,feladtam.A héten kicsinyenként látszólag rendbe teszem karira a lakást,sütök 2 egyszerű sütit és ennyi.Nagyon,nagyon fáj ahogy néha kinéz a lakás....a vasalás...ááá csajok,még jó,hogy van egy üres szobánk aminek be lehet csukni az ajtaját :)

Egyébként biztos vagyok benne,hogy van olyan anyuka aki ezt is flottul meg tudja oldani...

Tudom, az én módszeremet sokan nem engedhetik meg maguknak, le is pontoznak érte, de azért leírom.

Én már olyan depressziós voltam emiatt, hogy mire hazaért a férjem, a sírógörcs kerülgetett. Állandóan azt éreztem, hogy valamit rosszul csinálok, mit, hogyan csinálnak más anyukák, hogy tipp-topp rend van náluk, mindig friss kaja, van ideje narancskarikákat szárítgatni, saját kezűleg készíteni a karácsonyi dekorációt stb. Ennek az áldatlan állapotnak a férjem vetett véget (ő hiába próbált segíteni, idő hiányában 1-1 mosogatást, porszívózást tudott átvenni, estére hulla volt ő is), így egész egyszerűen felfogadott egy ismerős hölgyet takarítani. Ő végigcsinált minden olyan nagyobb munkát, amit én nem tudtam megcsinálni (lásd pókhálózás, lesikálta a konyhaszekrényt, maratoni portörlés, lesikálta a két fürdőszoba összes csempéjét, kiporszívózta az összes szövetes bútort stb.). Az én leharcolt idegeim kisimultak, a mindennapi dolgokat meg csinálom, amikor tudom.

Vasárnap sokat főzök, így hétfőn, kedden max. a gyereknek kell kaját csinálnom, így ezeken a napokon belefér a fürdőszobai, konyhai takarítás, már ha mázlim van, és a gyerkőc többet alszik, mint 20 perc.

Szerintem alapvetően szervezési hiba van azoknál, akik sose érik utól magukat.

Először is érdemes átgondolni, mi a legfontosabb, mi az, ami kevésbé és felállítani egy sorrendet.

Naponta legalább egyszer porszívózok (3 éves, 16 hónapos és pocaklakó gyerekeim vannak plusz egy kutya és egy macska a lakásban), muszáj, de az mondjuk napi 20 perc. Felmosás másik annyi. (120m2-es sorház, kis kerttel). A mosogatógép naponta kétszer megy, de bepakolni nem nagy cucc, főleg, hogy mindig azonnal berakom a használt edényt és ha megtelt, elindítom. A mosógépet bepakolni öt perc, kiteregetni mondjuk 10, napi minimum két, inkább 3 mosás megy le nálunk. Ha szépen teregetsz, kevesebb a vasalnivaló is.

Főzni úgy érdemes, hogy átgondolod egész hétre, mit fogtok enni. Pl. egy pörköltet megfőzni nem nagy cucc, csak összerakod, megfő magától, minél nagyobb adag, annál finomabb szokott lenni. Így mindig nagy adagot főzök, aztán egyik nap esszük nokedlival, másik nap feltét lehet főzelékre, többit kisebb adagokban lefagyasztom és előveszem amikor kell. Ez lesz a gulyásleves alapja, vagy ledarálom és húsos palacsintába lesz belőle töltelék, felengedem vízzel, utánaízesítem és rizses hús lehet, millió variáció van egy kajára. Főzelékek, levesek megfőzéséhez nem kell több, mint fél óra per nap, ez igazán nem lehet akkora meló, munkásabb kajákat inkább hétvégén csinálok.

Sütni is hétvégén szoktam, a háromévesem már aktívan segédkezik kétéves kora óta, akkorra időzítem, amikor a kicsi még alszik.

Vasalás nálunk is szokott elmaradni, de nem feltétlenül időhiány miatt, hanem inkább azért, mert utálok vasalni és nem foglalkozom vele. Szerencsére van egy nagy beépített szekrény, amibe behajtogatom a vasalnivalót, így nincs szem előtt és akkor fogok neki, amikor erőt érzek magamban erre. :-)

A lakást december elején díszítettem föl, a kerti égőket is én raktam föl kinn, a férjem egész decemberben (ilyenkor van náluk zárás) alig volt itthon, örültem, ha este hétre hazakeveredett, de mivel sokat utazik, több napot itthon sem aludt, nem tudott volna segíteni.

A gyerekek elsősorban a saját szobájukban rumliznak, ott meg megtanultam lesz...rni a dolgot, naponta kétszer összepakolunk közösen, a köztes idő nem érdekel, hadd játszanak, nekik is kell tér. Babarács van az ajtajukon, mert több szintes a ház, a kicsi leesne a lépcsőn, de 20 négyzetméteres szobában azért van helyük. :-)

A teraszok, járdák söprögetését, egyéb kinti melókat akkor csinálom, amikor a gyerekek is kinn vannak, ők játszanak, én teszem a dolgom.

Ha valami végképp nem fér bele a napba, vagy nagyon nincs kedvem hozzá, már rég megtanultam, hogy nem erőltetni kell, hanem kicsit leülni, inni egy forró csokit, kicsit mást csinálni - pl. itt ülni a gép előtt, vagy olvasni kicsit, bármit, ami kikapcsol - aztán újult erővel, fele annyi idő alatt megcsinálom.

Szerintem nem szabad rágörcsölni a témára, abból nem származik semmi jó. Ha nem idegeskedtek, minden sokkal gyorsabban és hatékonyabban megy. Amúgy meg millió nő munka mellett megcsinálja ugyanezt, nehogy már egész nap itthon ne férjen bele.... Főleg, ha még csak egy gyerek van - én életemben nem voltam annyira szabad, mint amikor még csak a lányom volt.