Miután hazamentetek a kórházból a babával, hármasban voltatok otthon?

Ha olyan segít akit szeretsz és meg tudod mondani neki ha esetleg már vonuljon vissza anélkül hogy megsértődne akkor mindenképp jó a segítség.

Nekem nem volt otthon csak a férjem 5 napig velünk. De az is jó volt mert ő megfőzte az ebédet (szoptatni ugye nem tudott helyettem és a napjaink nagyrészét az töltötte ki) meg szaladgált a boltba, gyógyszertárba stb.

Az én szüleim nem élnek, anyósom meg 3 hónaposan volt kiváncsi a fiamra kb.fél órára:)

De azt tudom hogy nekem nagyon rossz lett volna ha még a látogatóknak meg az úgynevezett segítőknek is meg kell felelnem és kialvatlanul, fájó cicivel enyhén depisen:) még azon kellett volna agyaljak hogy jaj nehogy megbántsam anyukát meg stb...

Szerintem az a legjobb ha abban segítenek hog takarítás vásárlás ilyesmi és nem abban hogy kiveszik a babát a kezedből.Mert egymára kell ráhangolódnotok:)

de ez az én véleményem:)

Szia! Mi 3-an voltunk az első pillanattól kezdve, és nagyon idilli volt az egész, persze az ilyenkor szokásos kezdeti nehézségeket leszámítva. (A nagyszülők messze laknak.)

Ez attól is függ, hogy téged mennyire visel meg a szülés, a férjed mennyire tud helytállni. Az én férjem maximálisan ráhangolódott a babázásra, ügyesen pelenkáz, fürdet, stb.

Szerintem várd meg, amíg megszületik, akkor majd érzed, hogy mennyire vagy kimerült. Egy segítő rokon jelenléte egyfelől segítség, másrészt teher is, hiszen mégiscsak egy 'vendégről' van szó. Én végiggondoltam, és rájöttem, hogy anyósom hiába tudna segíteni, zavarna, ha ennyien lennénk a lakásban, hiszen azelőtt csak ketten voltunk.

Jó babázást 10 hét múlva! :-)

3 hónapos Anyuka

szió! mi már az első napon kettesben maradtunk a picimmel, mert apának dolgozni kellett. rettenetes volt, mert nagyon hiányzott.

a további napokban, első hetekben is nagyon jó lett volna valaki, aki egy kicsit tutujgatta volna a picimet, amíg mondjuk én megmosom a hajam (főleg a kórház után), vagy csak elmegyek wc-re, mert az én manóm akkor sírt. mozdulni sem tudtam nélküle.

és jó lett volna beszélgetni néha valakivel, akit szeretek és nem szégyellem előtte, hogy kócos, nyúzott vagyok :)

szerintem ha apa tud veletek maradni pár napot, az nagyon jó! később pedig majd meglátod, mennyire igényled a társaságot. lehet, jó alvó lesz a picid, lesz sok tejed és inkább pihenni akarsz majd a nyugodt pillanatokban.

Mi külföldön élünk, a szülők Magyarországon mindkét irányból és az egész rokonság. Emiatt itt babalátogatóba ugrálás nem volt, ha valaki jött, akkor minimum 1-2 hétre jött, ezért jól megfontoltuk, hogy ki jöjjön először és mikor.

Mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban hármasban szeretnénk lenni. A férjem két hétre kapott "szülési" szabadságot. Majd két hétig voltam egyedül a babával (persze csak akkor, amikor ő dolgozott) és négy hetes volt a fiam, amikor anyukám jött.

Nekünk ez a módszer nagyon bejött, áldom az eszünket, hogy ezt választottuk. Egyrészt azért, mert így minden érzésemet kiadhattam magamból a szülés után a saját közegemben, nem kellett visszafogni magunkat semmiben egy látogató miatt (mert gondolom a férjemnek sem lettek volna olyan érzelmi kitörései anyukám előtt, mint így voltak és én sem tudtam volna annyira elengedni magam anyósom előtt, mint amikor csak a férjem volt itt).

Az első két hétben én szinte csak babáztam, más dolgom nem volt, a férjem bevásárolni ment, főzött, takarított, kísérgette a gyerekorvost, a babázásban is rengeteget segített, felébredt ő is hozzá éjszaka akkor is, ha nem kellett volna, ugrott, hogy ő pelenkázhassa, öltöztethesse, velem együtt aggódott, hogy eleget eszik-e, miért köhécsel és még sorolhatnám. Tökéletesen átlátta, hogy mivel jár a babázás, hogy elég stresszes dolog megérteni egy pici baba jelzéseit, mennyi mindenre oda kell figyelni, mennyi energia kell ahhoz, hogy kialvatlanul is mosolyogni tudjak a babára és mellette még házimunka is van. Ő maga mondta, hogy egy életre megértette, hogy miért lehet egy baba mellett rendetlenség a lakásban annak ellenére, hogy anyuka egész nap otthon van, miért késhet az ebéd és hogy mekkora erő kell akkor is kimászni az ágyból, ha éppen fél órája sikerült csak visszaaludnod, ráadásul ezt többször egy éjszaka.

Hangoztatja mindenkinek, hogy az otthon babázó anyákra csak az mondja, hogy nem dolgozik, nem csinál semmit, aki egy-két hétig csinálta már azt mint az anyukák, és olyan minőségben. Szóval ő igazi Anya magasztaló lett és a mai napig segít, ahol tud, hihetetlenül erős kapcsolat van közte és a fiúnk között. Biztos vagyok benne, hogy ha Isten ments valami történne velem, mondjuk kórházba kerülnék, akkor nem állna kétségbeesetten és nem passzolná át a nagyiknak a gyereket, mint (szerintem) sok férfi tenné, hanem el tudná látni ugyanolyan jól, ahogyan én teszem.

Én azt gondolom, hogy ebben sok szerepe volt annak, hogy először hármasban voltunk.

Másik előny: miután a férjemnek véget ért a szabi kettesben maradtunk a babával két hétig. Ez elég volt ahhoz, hogy így is összeszokjunk, hogy kialakítsak egy napirendet, hogy legalább nagyjából minden meg legyen csinálva és hogy akkor is magabiztos legyek, ha a férjem nincs mellettünk, hanem egyedül kell megoldanom az esetleges problémákat.

Mire jött anyukám, addigra már minden ment, mindennek meg volt a rendje, tulajdonképpen ő már a készbe ért ide és csak babázott, látta, hogy minden működik, mindent megcsinálunk és jól, tudjuk, amit kell. Ugyanezt látta anyósom is és talán épp emiatt, de mi mindkét részről megúsztuk a babával kapcsolatos örökös tanácsosztogatást, javaslatokat, nem szólnak bele a dolgunkba, mert ők már azt látták, hogy magabiztosak vagyunk és nincs szükségünk különösebb segítségre.

Szia!

Mi hármasban voltunk az első 2 hétben. Nagyon jól jött a férjem segítsége. Mindig összeütött valami fincsi ebédet, és a lakást is igyekezett rendben tartani. Meg persze a pici körül is rengeteget segített, éjszakánként velem együtt ébredt.

Szerintem fogadd el a segítséget attól, akit kedvelsz, Tesó, vagy Anyukád, Mamád, esetleg ha anyósoddal jóban vagy.

Nekem Anyukám 300 km-re lakik, de az első hétre eljött hozzánk, nagyon jó volt, én a babával törődtem, ő pedig mosott főzött takarított.

Szülés után nehéz lesz felállni, (császár lett a vége nálam )megmarad az ember hasa, benne pedig az ember szervei rendeződnek vissza, nekem nagyon kellemetlen volt felállni, jobbra balra fordulni. Anyukám segített mindig felkelni az ágyból. Jön a védőnő, doktornő jó ha van valaki aki rendet rak, beágyaz.

Az első időben nagyon sokszor kifolyik a kaka, pisi, bukik a baba,van hogy egynap 5 ruha is összekoszolódik, mosni kell vasalni. Nehéz az első 3 hét míg bele rázódik az ember.

Nem bántam meg hogy segítséget kértem.

Ha nem akarod hogy ott aludjon valaki nálatok, már az jó ha ebédet hoznak, mert enni kell hogy legyen tejed!

Az első 3 napot hármasban töltöttük, még most is előttem van, ahogyan hazaértünk... Csak összebújtunk a párommal és néztük azt az édes kis szuszogó csomagot:)))

Utána a férjemnek dolgoznia kellett, az elkövetkező 3 hetet kettesben töltöttük a picivel. Beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam, minden mehet tovább úgy, mint eddig... Tévedtem! Sikerült magam lestrapálni annyira, hogy amikor édesanyám meglátott, azt mondta: holnaptól jövök. És nagyon jó volt, hogy jött, aztán őt követte anyósom egy hétig. Aztán addigra valahogy belejöttem a dolgokba én is és elmaradtak a mamák...:)

Ha téged nem zavar, hogy valaki ott legyen veletek, vedd igénybe a segítséget!

Könnyű, szép szülést és nagyon boldog babás éveket Nektek!