Mitől lehet, hogy kislányom nagyon nem kedveli az egyik nagymamáját? Bőv. Lent.

Ahogy olvastalak, mintha én írtam volna szóról-szóra az egészet. Kislányom szintén 21 hónapos, és az anyósékat ki nem állhatja az első perctől. ( Én sem, de ez egy másik történet:)) Pont ugyanúgy van nálunk is mint nálatok, azzal a különbséggel, hogy a lányunk születése óta mondjuk nekik, hogy ne szorongassák, ne puszilgassák, ne erőszakoskodjanak vele, hogy szeresse őket. Én már sokszor kimegyek a szobából, mert nem bírom látni, hogy gyötrik a lányomat a szeretetéért. Mindig csak azt hallom: gyere a mamához adj egy puszit, gyere a papához és már el is kapják, ha akarja szegény, ha nem. Egy pillanatot sem hagynak neki, hogy maga dönthessen, hogy ő kezdeményezhesse a barátkozást. Ebből az lett, hogy már félt tőlük, annyira kellemetlen volt, hogy minden látogatást végig sírt, és már azt is a fejemhez vágta anyósom, hogy ellene nevelem a gyereket, mert csak az én ölemben marad meg. Persze szegény hozzám menekült, mert onnan nem merték kitépni, a férjem kezéből simán elvették. Van egy csomó fényképünk, hogy sír a mama és a papa kezében. Hiába mondtuk szép szóval, hogy ne vessék rá magukat az első percben, nem használt. Végül kb 1 éves korában megmondtam a férjemnek, hogy vagy beszél a szüleivel, és megváltoznak, vagy nem visszük többet oda a gyereket és ők sem jöhetnek. Ez használt, megijedtek és lassacskán kezd rendeződni a helyzet. Anyósommal már elég jól kijön, de apósomtól még mindig fél. (Ő volt az erőszakosabb kiskorában).

Persze a másik nagyszülőkkel semmi baja, még annak ellenére sem, hogy majdnem 1 évig nem is látta őket. Ma este pont felugortunk hozzájuk, és én már el is voltam felejtve, már szaladt is a mamához játszani:)))

Mi megmondtuk anyóséknak, hogy erőltetni nem szabad a barátkozást, semmi értelme, csak szenved a gyerek tőle.

Azért halkan megjegyzem, hogy anyóséknál a kislányom az egy szem unoka, késői gyerek, állítólag már nagyon szerettek volna unokát, nekem valahogy mindig az az érzésem, hogy nem teljesen őszinte a lányom iránti érzelmük. Mintha lenne bennük valami távolságtartás talán miattam, mert engem nem fogadtak el a mai napig sem, de ez engem már egyáltalán nem érdekel.

Látogatni csak ünnepekkor jönnek, pedig nem lakunk messze, igaz a szomszéd városban, de van kocsijuk, ingyen buszozhatnak, mert nyugdíjasok, és mégsem jönnek. Vigyázni még soha egy percet sem vigyáztak rá, de még annyit sem, hogy kivitték volna nálunk sétálni. Múltkor mondtam, hogy menjenek ki egy órára, ne a sütit tömjék bele, had porszívózzak ki addig, de mintha meg sem hallották volna.

Szerintem ugyanerről van szó nálatok is! csapj az asztalra és kész, különben soha nem megy oda szívesen.

A válasz ott a kérdésedben.

"Az tény, hogy anyósom nem sokat foglalkozik Vele, ha együtt is vannak, ha meg igen, akkor csak csupa bugyuta tartalmatlan "játékot" játszanak, ami már nem elégíti ki az Én okos kislányomat!"

".......és a gyereknek soha nem lehet igaza!"

Szóval éld bele magad a lányod helyébe. Te szívesen lennél a nagyiddal, hogyha nem foglalkozna veled, vagy ha igen, akkor mondjuk gagyorászna veled? És még igazas sem lehetne, mert gyerek vagy?

Ugye hogy nem :D

Nagyinak kellene változtatnia a viselkedésén.

Gondolom a te szüleid normálisan kezelik a lányod, azért jönnek ki jól.

Az én lányom 15hós, de ha valaki gagyog vele, vagy csörgövel játszik (mármint a felnőtt) akkor ő is csak néz rá, hogy: ez hülye? Mit csinál azzal a csörgővel és mit gagyog?

Szerintem a gyerek mindig "tukrozi" az anyuka erzeseit. A te lanyod is, mint egy erzekeny radar, tudja, hogy nem szereted az anyost, meg van a velemenyed rola, eliteled az egyeniseget, nem szereted, csak o meg oszinte - o ki is mutatja.

Az en gyerekeim az en anyamat utaltak - en is, csak ugy voltam vele, megis, legalabb ismerjek meg azt a nagyanyjukat is - szoval az enyemek az anyosomat imadtak, mert en is ot szerettem, es elutasitottak anyamat, akit en sem szerettem es eliteltem.

A gyerekek vegtelenul erzekeny radarkent mukodnek.

Ugyanez van nálunk is.

Egyébként valószínű az a baja a lányodnak a nagyanyjával, hogy erőszakos, és hogy nem bánik vele úgy, ahogy kéne.

Nálunk apósom erőszakos, emiatt a lányom fél tőle, menekül előle (pedig már 3 éves). Apósom állandóan felemelné, ölelgetné, stb.

Anyósom nem erőszakos, de abszolút nem tud bánni a gyerekekkel, pedig bölcsis gondi néni volt évekkel ezelőtt, két fia van, mégis képtelen rá. És utál beszélni, a leghalkabb típus, akit valaha láttam.

Remek példa, lányom odavitte neki a mesekönyvet (nyilván azért, hogy meséljen belőle), erre anyósom: nna idehoztad a mesekönyvet? (és ezzel el is intézte)

Te nem tudsz segíteni ezen a szitun, itt anyósodnak kell változtatnia. De valószínű így marad. Az én anyósom sem érti, hogy a lányom miért rajong az én anyukámért, akit kb 2-3 havonta lát, mert külföldön él, ritkán jön haza, mégis jobban szereti őt. Csak hogy anyukám tud bánni vele, anyós meg nem.

Valószínűleg az van a dolog hátterében, hogy a gyerek nem szereti, ha ráerőszakolnak valamit. Valljuk be, ezt senki sem szereti.

A kötelező puszinak és ölelgetésnek mindig az a vége, hogy a gyerek megutálja a dolgot.

Ha anyós nem lesz türelmesebb, csak még jobban elvadítja a gyereket magától, és még annyit sem fog kapni tőle, mint amennyit eddig kapott.

Ezt kéne neki megmagyarázni, hogy ha türelmes és kivárja, míg a gyerek magától akar vele barátkozni, azzal sokkal többet ér el hosszútávon, mintha erőszakkal próbálkozik.

Nálunk dettó!!!!

Lányom ugyan csak 9 hónapos lesz, de olyan visításba kezd anyósoméknál, mintha a haját húznák.

Folyton kapom a cseszegetést, hogy ritkán megyünk (nekik ingyen lenne, nekünk 15 ezerbe van minden út), és fél tőlük. Na most ehhez képest a gyerekem mindenkivel el van, akit csak egyszer látott életében azzal is.

Szinte mindig alszik a kocsiban, mikor oda érünk, és folyton arra riad fel, hogy az ablakon keresztül kiabálnak be neki. Pedig mindig előre beküldöm a párom, hogy ne engedje ki őket, majd bemegyünk, ha felébred a kicsi, de egyszerűen hiába beszélünk, mindig kijönnek és megijesztik a lányom. :(

Apósom elég harsány, folyton felkapkodja, anyósom meg egy divat maca. Elmúlt 60 éves, de a kék szemhéj és rózsaszín száj, rúzsos fogakkal elmaradhatatlan nála. :D Fehér a bőre és vörös a haja. Meglátja a gyerek és ordít!!! :(

Folyton húzkodják ők is, és ha sír, nem hogy visszaadják, még el is távolodnak tőlem és el kezdik rázogatni, hogy attól majd megnyugszik.

Lányom a második unoka. Az első fiú, ő a közelben lakik és már elmúlt 3 éves. Ő el van náluk, sőt! Mindig kapom az ívet, hogy bezzeg ő! Haza sem akar menni tőlük. Hozzá teszem, anyósomat ő sem szereti túlzottan.

Nem tudok mit csinálni, tök pozitívan állok a dologhoz, mindig magyarázom a lányomnak, hogy mennyire szeretik, de szegény nem bír náluk megnyugodni. Annyira nem érzi jól ott magát, hogy el sem hiszem.

Ezzel szemben ha az én családomhoz megyünk, el is felejti, hogy én létezem.

Tegnap felmentünk barátnőm anyukájához. Vele úgy el volt a lányom, hogy fel sem tűnt neki, hogy én elmentem barátnőmmel boltba. Akkor látta barátnőm anyját először.