Van közöttetek olyan anyuka, aki nem használja a légzésfigyelőt, mégis nyugodt?

Hat hónapos a fiam. Külföldön élünk, itt egyáltalán nem divat a légzésfigyelő, mert ez az ország bölcsőhalál szempontjából a veszélyességi lista legalján áll. Magyar fórumokat olvasgatva mégis vettem egy légzésfigyelőt még szülés előtt (hozzáteszem, hogy nem volt könnyű megvenni, mivel nagyon nincs rá kereslet, így ritkán lehet kapni). A gyerekorvos hülyének is nézett miatta, amikor szülés után kijárt hozzánk, mondta, hogy nem kell, mert nem koraszülött a babám, nagy súllyal született, erős baba, 10/10es apgar-ja volt, nem dohányzom, a férjem meg csak lakáson kívül, jól van a kiságy berendezve, stb.

De én mégis használni akartam. Kb két hónapos volt, amikor viszont kikapcsoltuk, mert rájöttem, hogy amiatt alszik nyugtalanul a fiam, mindig felébredt, amikor elaludt és én bekapcsoltam (kicsit recsegő hangja van olyankor), a légzését jelző kattogás is zavarta, de ha meg levettem a hangot, akkor mi nem hallottuk, tehát úgy nem ért volna semmit. Akkor meguntam, kikapcsoltam és azóta átalussza a babám az éjszakát. És mi is. Érdekes, hogy amikor működött a készülék, addig állandóan a bölcsőhaláltól rettegtünk, mindig a gyereket lestem, arról álmodtam, hogy baj lesz és kb naponta tízszer jutott eszembe, hogy baja lehet.

Amióta nem megy a készülék, azóta nem idegeskedem, rendszeresen ránézünk, de hónapok óta nem jutott eszembe, hogy baj lehet. Most már elhiszem, hogy erős baba, látom, hogy simán megfordul, ha valami kényelmetlen neki, nem bukik, nem húzza a fejére a takarót és hiszem, hogy nem lesz baja.

A férjem szerint ez a normális hozzáállás és nem az volt, amikor állandóan az ördögöt festettem a falra és folyamatosan aggódtam.

Szerintetek felelőtlen vagyok, hogy így megnyugodtam és elfelejtettem, hogy baj is lehetett volna, vagy ti is vagytok így ezzel a dologgal?