Baj, hogy ennyire következetesen próbálom nevelni?

fiadnál meg pont majd az ellenkezöjét éred el.

nem azt mondtam hogy ne tanítsd, hanem ha 3 év alatti gyerek nem akarja akkor nem kell kényszeríteni.

minden mozdulatot, dolgot a családtól tanul meg a gyerek. lesi mit csinálsz, hogyan csinálod.

ami helytelen, hogy ha úgy pakolsz el, hogy ö nem látja, mert csak arra jön, hogy már tisztaság van.

ha hajlandó rá, persze hogy helyes amit teszel, de ha nem akkor csak az ellenkezöjét éred el.

minden hasonló dologgal így van 3 év alatti gyereknél. nekem pl a lányom 15 hós vissza pakol, de soha nem kényszerítettem. mondom neki, hogy segíts vissza tenni a játékokat, és mutatom mit is kell neki csinálni. ha otthagyna akkor nem eröltetném, majd következö alkalommal tuti megint segíteni fog.

pontosan bevonod, de nem kényszerítted.

pl ha ledobja az ételt a kanalat, ezek mind egy tanulási folyamat amit azért tesznek mert megtanulják elengedni a tárgyat, mert érzékelik, hogy van gravitáció.

valaki írta hogy pár próbálkozás után elveszi, pont így kell tenni olyan dologgal amit nem akarunk hogy ledobjon.

de leszidni sem érdemes, mikor ö csak tanul.

nálunk nincs étkezés a lakásba, csak a székében de az ivós poharát mindig felrakatom az asztalra amit jól meg is tanult, már csak oda rakja, de ha egyszer nem oda sikerül sem szidom le.

Én is meg szoktam rá kérni (pl. játék összeszedés, ide-oda hozás), de ha nem teszi , nem erőltetem.

Szerintem anyukád nem akar rosszat, csak nekik már más a dolguk. A kényeztetés. Majd nála csak szétpakol, otthon meg össze is. :)

Egyetértek a köztes megoldással. Szerintem is fontos a következetesség - de ez ne menjen az olykor szükséges rugalmasság kárára, ami legalább ennyire fontos!

Ha megkéred őt valamire és ő megteszi neked, bármekkora is legyen, az szuper. Simi jár érte. :) De ha (még, már, aktuálisan épp) nem, akkor szerintem sem kell kényszeríteni, megalázni vagy leszidni, mert akkor inkább rossz érzés fog hozzá kapcsolódni, nem a kellemes élmény (pl. a közös munka öröme vagy a dicséret). Tudod, a tiéd még kicsi és valószínűleg nincs még nagyobb gyerkőcöd sem; és igen, majd olyan 1-2 év múlva vélhetően te is megtapasztalod néhányszor, hogy nem mindig tudjuk tartani magunkat a kőbe vésett elvekhez. :)

Én ebben a témakörben mindig azt szoktam mondani, hogy akkor jársz el jól (akár szigorú vagy, akár épp engedékeny), ha tudod, hogy a gyereked mit miért csinál és te tudod, hogy mit akarsz a saját viselkedéseddel elérni. Pl. ha beteg, akkor nyilván nem jó, ha nem engedsz neki egy kis könnyítést - de persze úgy tedd, hogy a gyógyulása utánra se kanászodjon el. De ha kizárólag csak hisztis vagy dacos és valami fontos dologban ellenkezik veled, akkor igen, maradj határozott (pl. a konnektor-kérdés).

Szerintem az a szülő, aki kellően figyel a gyerkőcére és jól tudja őt értelmezni, tudni, érezni fogja, mikor mire van szükség. Se a túlzott, mindenkori szigor, se az ellentéte nem szokott jól elsülni.

Dehogy baj!!!

Nem ugráltatod, parancsolgatsz. Egyszerűen megtanítod neki, mi az, amit elvársz tőle.

Szerintem jó csinálod, a következetesség nagyon fontos, nálunk is ez van, és nagyon nagy örömmel teszi mondezt ha meghallja,hogy gyere légyszíves segíts anyának mosolyogva örömmel jön. Persze valószínű idővel kinövi ezt is de ez az együtt " dolgozás" nagyon jó hatással van rá és rám is.

Nem szabad ráhagyni semmit, az szerintem sem igaz,hogy majd később ezt és ezt csinálja persze ha úgy szokja meg de ha nem ...

Egy 19 hós "nagyfiú" anyukája