Miért legyen minden áron "önálló" egy baba/gyerek?

Babáról vagy gyerekről beszélünk???

Ahhoz, hogy egészséges legyen érzelmileg, kell a biztonságérzet, hogy ott vagyunk neki. Ez a legfontosabb.

Ugyanakkor az önállóság hajtja sok mindenben előre: hagyjam egyedül enni, próbálkozni.

És a 2 és fél évesem már sok mindent meg tud csinálni egyedül, de kényelmes. Simán levettetné velem a ruháját, cipőjét, pedig egyedül is tudja. Na ezt nem hagyom.

De ha kéri, ott vagyok vele, az elalvásnál (van amikor már nem igényli).

Úgy látom, hogy egy állandó mérlegelés kell, mire hogy reagálok. van hogy jól, van, hogy utólag úgy gondolom, hogy nem. Ez van. Tanulom az anyaságot.

Ugyan miért kéne a "mai világban" önállóbnak lenni,mint a "múltban"?A gyerek ugyanúgy gyerek,az anya meg az anyja.A család egy fonto fix pont,és igenis úgy lehet ezt a gyerekben tudatosítani,ha érzi,hogy számíthat a szüleire.Ha ölelésre vágyik ,megkapja,ha közös játékra vágyik,játszanak vele..stb.A közös játék során is tanul,és később,ha már nagyobbacska,simán eljátszik egyedül.Vagy a barátaival.Mert tudja hogyan kell KÖZÖSEN játszani.Míg a nagy önállóságra nevelt gyerkőcnek fogalma se lesz,milyen a helye viselkedésforma,és nem érti mit várnak tőle.Miért adná oda a játékát,miért építene együtt,mit is lehet egyáltalán együtt játszani?!Hiszen azt is tanulni kell.

És,hogy később nem lesz önálló?Ugyan már!Az én anyám vagy dolgozott,vagy engem babusgatott,játszott velem,mikor kicsi voltam.Aztán eljött az az idő,amikor már nem ő kellett,hanem a barátnők.Aztán meg elköltöztem,családom lett.Tök jó vele a kapcsolatom,de nem mondhatom,hogy nem tudok nélküle létezni.A kisfiamnak ugyanezt igyekszem adni,mindig ott vagyok neki,ha kellek,és bizony soha nem kényszer az egyedül lét ,mégis igényli olykor.Olyankor hagyom...Én úgy gondolom,hogy akinek nem fáradtság,az csak "szolgálja ki" a gyerekét!Ettől nem lesz rosszabb senkinek,max jobb.Hiszen ha ezt látja,akkor egyszer ő is ezt fogja adni: gondoskodást,gyengédséget,odafigyelést!

Önállóságra nem nevelni kell a gyereket, hanem ha megfelelően szerető, támogató közegben nő fel, akkor önállósodni fog teljesen magától, ha eljön az ideje.

Nekem igazi "ölbebabák" a gyerekeim. Abszolút pártolom az együttalvást, a rengeteg ölbenlétet, összebújást. A nagyobbom (3 éves múlt, kislány) magától döntött, mikor akar leszokni a ciciről (kevéssel a 3 éves szülinapja előtt), mikor akar a saját ágyában aludni (másfél évesen maga kéredzkedett bele, de még előfordult utána is, hogy olykor inkább velem akart aludni, mostanra már ez csak akkor van, ha beteg, pedig soha nem kényszerítettem egyedül alvásra. A kisebbem (16 hós kisfiú) ha olyan kedve van, cicin alszik el, ölben, máskor meg leteszem és alszik.

Mindkét gyerekem rengeteget volt hordozva is (kendő, mei-tai), ennek ellenére egészen pici koruktól szépen eljátszanak egyedül is, illetve most már együtt. A lányom az oviban szuperul boldogul, nincs vele gond, vagány, talpraesett kis emberke. Hiszem, hogy köszönhetően a kötődő nevelésnek.

Egyébként a mostani fiatalok a legsötétebb kommunizmus idején voltak gyerekek, amikor elkezdték a szülőknek sulykolni, hogy közösségi nevelés, önállósodás, tápszer, bölcsi, ovi, korai leválás, nem sorolom. Nagyanyáink még közös ágyban aludtak, nem külön szobában, a család minden rezdülése együtt történt, dédanyáink a hátukra kötötték a picit, ha menni kellett valahová (babakocsit nem nagyon ismerték, legfeljebb gazdagabb körökben), de amíg nagyanyám 15 évesen egyedül képes volt begyújtani a kemencébe, kenyeret dagasztani, sütni, vagy egyedül megfőzni egy háromfogásos vasárnapi ebédet, kilencévesen el lehetett engedni az ebéddel a földekre, hogy vigye ki az apjának, nagyapám 14 évesen maga megjavította a tetőt, stb., addig a mai 14-15 évesek max. abban önállóak - tisztelet a nagyon kevés kivételnek - hogy bulizni mennek meg szexelnek, de ha egyedül maradnának, szülői segítség nélkül, éhen halna az összes.

Ennek fényében nem tudom, ki az önállóbb és hogyan is kéne nevelni a gyereket, de van egy sejtésem....

4. még mindig

én viszonylag fiatal vagyok,külön szobában aludtam eljátszottam egyedül,anyukám is úgy csinálta,mint én szeretgetett,ott volt ha kell de el tudtam magam foglalni,viszonylag mindent gyorsan megtanultam,kiegyensúlyozott,jókedvű,társaságkedvelő,barátságos,gyerek majd később felnőtt lettem,már 8 évesen nagyon szerettem főzni,szívesen besegítettem neki,szerettem az ovit a sulit,mindig is jó volt a kapcsolatunk,ezért én is úgy csinálom ,mint ő,é a kisfiam is kiegyensúlyozott boldog baba,attól,hogy nem alszik velem egyágyban,nem hordozgattam kendőben,egyedül is tud játszani,magától alszik el,ringatás nélkül,hozzáteszem, 6 hónapos kora előtt másképp altattam,ölben babakocsiban,ott vagyok neki,tudja,hogy nem hagyom ott,imádja a társaságot, a gyerekeket,felnőtteket,sajnos szoptatni csak 3 hónapos koráig szoptattam,bár 1 éves kor után nem hiszem hogy szoptattam volna amúgy sem,szóval lehet én nem babázok a nap 12 órájában,mert csinálom a többi dolgom,főzök,házi munka stb,de attól még jó szülőnek tartom magam,meg a férjemet is aki csodálatos apa