Mi történik velem? Egyszerűen nincs türelmem a lányomhoz.
Egyre jobban azt érzem,hogy csak nyűg.Nem tudok vele játszani.Egész nap egyedül vagyunk,és ő egész nap csak nyüszít.bármit csinálok vele.Az éjszakáink katasztrófák,Főleg olyenkor borulok ki.nagyon belefáradtam.hiányzik a régi életem,a pörgés,a munka.Nem tudom mit kellene tennem ahhoz hogy ez a helyzet megváltozzon.Szörnyű ezt még le írni is,de alig várom hogy álmos legyen,és aludjon.még szopizik napi 4 szer,de már azt sem szeretem.Nap közben nem tudok pihenni,pedig nagyon fáradt vagyok már.A férjem nem érti miért vagyok ilyen,és miért nem örülök annak hogy egész nap a lányommal vagyok,és csak el kell látnom.amikor itthon van a férjem,más a helyzet,akkor nem nyüszög annyit.A fogacskája már 3 hónapja nem tud kijönni,semmi sem enyhíti a fájdalmát.Gondolom ezért is viselkedik így.Komolyan már a WC-re sem tudok elmenni anélkül hogy ne visítana,mert merészeltem kilépni a szobából.
Volt más is ilyen helyzetben?Tudna valaki tanácsot adni,hogy hogyan lábalhatnék ki ebből a helyzetből.Vagy csak egyszerűen hogyan éljem túl...
kitartást neked nekem is volt 3 kemény hónapom, én máig örülnék neki ha szopcsizna de sajnos nem teszi nem hogy négyszer egyszer se. adj neki játékot hallgassatok zenét, menyjetek barátnőzni.
pár órára add a nagyinak vagy párodnak, és sétálj egy nagyot.
Úr Isten, most akartam kiírni ugyan ezt a kérdést, szinte szóról szóra!!!!!!
Nem tudom, mi van velem. :(
Én akartam a gyereket, imádom nagyon, nem adnám oda senkinek semmi pénzért, de újabban állandóan nyűglődik, hisztizik. :( Minden nap hálát adok az égnek, hogy ő van nekem, de hiányzik valami az életemből. Sajnos nekem a párkapcsolatom sem olyan, amilyennek szerintem lennie kellene. Próbálom nem a gyereken levezetni, hisze nem tehet róla, de sokszor azon kapom magam, hogy már megint vele voltam türelmetlen. Nem akar egész nap enni, alig alszik valamit egész nap. :( Éjjel legalább 3x fenn van. A fogai nem jöttek még ki, lassan 5 hónapja kínlódik szegény vele. Állandóan fáradt vagyok és ideges. Tudom, ha a kapcsolatom a párommal rendeződne, akkor más lenne a helyzet a gyerek körül is. Egész nap egyedül vagyunk a babámmal. Egyedül sétálunk, mindenhová egyedül megyünk. Gyakorlatilag egész nap kettesben vagyunk.
Párom szerint minden rendben van. Ha ő itthon van, akkor sem könnyebb a helyzet, mert szinte semmiben nem segít. Este figyel a kislányra, amíg én lemegyek boltba, meg összedobom a vacsorát.
Reménykedem, hogy csak a szürke idő miatt jött ki rajtam ez az egész, mert nem szeretném, ha a kislányom sínylené meg.
Kitartás, mást nem tudok neked mondani sajnos. :(
Köszi a biztatást?:)Sajnos kimozdulni sem nagyon tudok vele,mert nem tűri meg magán a vastag ruhát.így a sétákat is szinte végig sírja.A "barátnők" eltűntek,amióta babázok.Vagy ha véletlenül meglátogatnak,akkor a gyerek miatt nem nagyon tudunk beszélgeti,így el is párolognak gyorsan.:(A szüleink nagyon messze élnek tőlünk,azt nagyon szeretem amikor meglátogatjuk őket,akkor valamennyire kikapcsolok.:)
A magne b jó ötlet,el is kezdem szedni...
Azért ha van még valakinek tanácsa szívesen fogadom:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!