7 hónapos kislányomnál szeparációs szorongás lehet?

7 hónapos a kislányom, én az apu vagyok. Szerencsére nem reggeltől estig dolgozom, hanem viszonylag sokat tudok otthon lenni a kis családdal. Babácskával egyre jobban kötődünk egymáshoz, játszunk, igyekszem mindenben részt venni, bár ez lehetne több is. Ellenben ma olyat produkált, amit még sosem. Etetőszékben etettem, és úgy megijedt tőlem, hogy elkezdett nagyon sírni, majdnem belefulladt a kajába. Anyuja átvette, hátha a foga, vagy rossz hangulat. Következő etetésnél megint ugyanez. Úgy nézett rám a baba, mintha minimum megvertem volna, vagy vadidegen lennék, szinte rettegés volt a szemében.

Elsőre nagyon rosszul éreztem magam, hogy biztos béna vagyok, vagy nem is szeret a pici, vagy nem tudom. De aztán megembereltem magam, visszaültem, és addig beszéltem hozzá, míg nem nyugodott meg, és addig nem adtam neki a kanalat, amíg ő nem dőlt előre, hogy kéri. Beszéltem hozzá, bohóckodtam, mosolyogtam rá végig, és így nagy nehezen de megnyugodott, és hajlandó volt enni, a végére még mosolygott is. Tehát ez szeparációs szorongás lehet? Rájött, hogy anyuja bizony nincs mindig ott? Mert az apu is egy szülő, és nem lehet mindent anyu nyakába varrni. Vagy teljesen rossz nyomon járok? Még esetleg az is felmerült bennem, hogy amikor játszunk, akkor minden jó, szívesen ringatom, de a kajálást végigszaladom, hogy ne piszkoljon, és szó szerint gyorsan etetem, és talán most jött rá, hogy utál velem enni?