3 év korkülönbségnél mi lesz nehéz és mi lesz könnyebb?

Ez annyira tőletek, és elsősorban a nagy gyerek személyiségétől függ. Szerintem az is fontos, hogy a nagy milyen nemű.

Nálunk 2,5 év van, most 3 a nagy, szereti, de fél éves a kicsi.

A nagy lány, a pici fiú.

A lányom nagyon örült a kistesónak, kicsit újra hisztis lett, nem tudja eldönteni, hogy ő nagy vagy pici. (eddig ő volt a kicsi.)

Nálunk annyiból is szerencsés, hogy a lányom nem egy bújós, elég volt neki régen is, ha ott van a közelemben. Persze, néha azért kell neki is a bújás, de alapvetően nem.

Szoktasd rá a nagyot másr most, hogy nem érsz rá... Pl. ha mosogatsz, és kér inni ne zárd el, fejezd be, vagy szöszölj valamivel, mintha fontos lenne, hogy ne akkor szembesüljön azzal, hogy anya nem ugrik első szóra.

Nehéz, mert pont most bújnál. használnád ki, hogy csak ketten vagytok, de megéri..

És neveld önállóságra. egeydül aludjon el, stb..

Meg hát attól is függ, milyen a pici. Ha szerencséd lesz, sokat alszik eleinte.

3 év 3 hónap van a fiaim között, a nagy nagyon várta az öcsikét, az első egy év viszonylag könnyen eltelt.

A kicsi most 14 hónapos és amióta jár sokkal nehezebb velük.Elkezdődött a testvérféltékenység.A nagy már mondta, hogy ő nem ilyen kistestvért akart, neki nem kell az öcsike, a kicsi pedig szintén féltékeny, ha a testvérét szeretgetem.

Megfigyeltem például, hogy ha a 4,5 éves fiam lerajzolja a családot, akkor az öccsét mindig a hasamba rajzolja és engem pedig úgy, hogy sírok.Megkérdeztem, hogy miért rajzol engem szomorúnak, erre az a válasz, hogy fáj a hasam, mert a testvére benne van.Pedig a terhességem alatt soha nem panaszkodtam neki, könnyű, jó terhességem volt.

Nagyon igaza van annak a válaszadónak, aki azt írta, hogy szoktasd minél nagyobb önállóságra a gyerekedet, sokkal könnyebb lesz úgy mindenkinek:)

Jó egészséget kívánok!

A kisebb korkülönbséghez képest az miatt könnyebb, hogy a "nagy" már egyedül is el tud játszani és nem igényel mindenhez segítséget. Pl. tud egyedül is pisilni, enni stb. Ez mindenképpen segítség volt számomra és neki is jó volt, hogy megmutathatta, hogy milyen ügyes. Ha egyedül lett volna, akkor valószínűleg nem tudtam volna megállni, hogy segítsek neki, így viszont kiderült, hogy milyen önálló is tud lenni :)

Persze, az elején voltak nehézségek, pl. mikor egyszerre hánytak, miközben én telefonáltam, dehát ez bármikor előfordulhat :)

A nagy már ovis volt (minicsoportos), amikor a kicsi született, így nálunk a reggelek elég stresszesek voltak, meg hát a kicsi napirendjét is ahhoz kellett igazítani, ami sokszor nem jött össze. Esküszöm, néha megkönnyebbültem kicsit, mikor beteg lett a nagy és nem mehetett oviba, azok a napok ilyen szempontból nyugisabbak voltak...

Most már 5 és 2 évesek és szinte egyfolytában együtt játszanak! Persze, vannak viták bőven, megy az adok-kapok, de alapjában véve szerintem ez a legideálisabb korkülönbség. Ha több lenne, akkor már nem tudnának így együtt játszani, de cserébe persze többet tudott volna segíteni a nagy, ha meg kisebb, akkor még kevesebb idő jutott volna rájuk, hiszen a nagyot is etetni, pelenkázni stb, ááááááá, az nem hiányzott volna egyáltalán :)

szia!

Köztem és a húgom között 2,5 év van. Szerintem a legjobb a 2-3 év korkülönbség. Csak egy hibát el ne kövess, amit anyukám: ne kényszerítsd a nagyobbat, hogy a kicsivel játsszon!!

nNkem mindig barbie babázni kellett a húgommal, mindig sírtam...Utáltam.