Ti hogy élitek meg, hogy miután családot alapítottál a barátaid elpárologtak?

Sajnos igaz barátnőm nincs.Mikor megszületett a fiam egy régi barátnőm felvette velem a kapcsolatot.Örültem és azt hittem végre van valaki akiben 100%-ig megbízhatok,akit a legjobb barátnőmnek mondhatok.Majd terhes lett.A 9 hónap alatt rengeteget voltunk együtt,tanácsokat kért,az én fiammal is sokat törődött.Szülésnél ott voltam,izgultam értük.Majd szülés után tovább kellett maradniuk a kórházban,én amikor csak lehetett bementem,volt hogy este amikor én is elintéztem itthon mindent.

Majd egyszer csak azt vettem észre hogy távolodik,akikkel együtt szült azokkal meg egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatot.Rákérdeztem hogy jól látom vagy csak én kombinálok,de terelt és azt mondta h csak én fújom fel a dolgokat.Fiammal egy hónapja bekerültünk a kórházba,4 napra.Ha nem ment volna orvoshoz,akkor meg sem látogatott volna minket.Ezt mondta is,csak finomabban.Arra fogta,h nehogy össze szedjenek valamit.Hozzá teszem mi nem fertőző betegséggel voltunk bent,kisfiam orrvérzéssel került be.És azt sem vártam hogy elhozza a 2,5 hónapos babáját.Mert máskor amikor megy fodrászhoz,műkörmöshöz akkor az apukája vigyáz rá.Gondoltam arra a 20 percre míg bejön hozzánk megint csak az apjára tudja bízni.

Nagyon rosszul esett,de lenyeltem.Most megint ott tartunk hogy semmi kommunikáció köztünk,nem miattam.Ellenben tudom,hogy más kisbabás anyukákkal tartja a kapcsolatot,az én helyemet úgymond,kezdi más átvenni.Baba találkozókat szerveznek,együtt járnak vásárolni stb.Az én fiam 14 hónapos.

Sok kisruhát adtam ajándékba,kimaradt dolgokat(el nem használt cumi,tejgyüjtő zacskó,pelenka stb).

Szóval röviden,tömören ennyi.

Vannak anyukák körülöttem is akikkel szoktunk találkozni,de ritkán és az nem is olyan.

Nehezen élem meg,és sajnos ez kivetítődik a családomra is.Úgy érzem megint kaptam az élettől egy pofont,egy hazug barátot,akiről soha de soha nem gondoltam volna.Mit szóltok ehhez?Tudnátok valami okosat mondani?