21 hónaposan szobatiszta gyermekem 25 hónaposan egy nyaralást követően olyan szinten visszaesett, hogy sem a kakit, sem a pisit nem mondja meg. Kétségbe vagyok esve, mit tegyek?

Valami tutira történt azon a nyaraláson, amitől megijedt, vagy tudom is én...

Viszont ilyen távlatból ez már valószínűleg nem fog kiderülni, ha eddig nem derült.

Büntetéssel/szankcióval nem fogsz elérni semmit. Azon túl, hogy nála is valami "elromlott" ebben a kérdésben, most már ezzel a rossz érzéssel is társul neki az egész, hogy Te agyon stresszeled magad.

Én a helyedben úgy hagynám pelusban, hogy egyáltalán nem foglalkoznék a témával. NEm ültetném bilire/WC-re, semmit nem mondanék az egészről, és élném úgy a napokat, hogy van egy pelusos gyerekem. Ha elcsendesedtek a viharok (és Te is megnyugodtál!) valószínűleg ő maga fogja kezdeményezni, hiszen ha már ment neki a dolog, akkor biztos hogy nem "butult le", csak valamilyen lelki okból most így viselkedik. És könnyen lehet, hogy ennek a lelki oknak semmi köze nincs az ürítéshez...

No, amit még csinálnék: a bilit (WC szűkítőt ha van), meg a bugyijait olyan helyre tenném, ami számára is jól látható, de tényleg egy szót sem ejtenék róla.

Esetleg be is vezetném az egészet, hogy ő is értse: "XY, mostantól nem bosszankodunk a bilizésen, újra pelusban leszel, és ha majd szeretnél bilibe/WC-be pisilni, szólsz, és akkor vehetsz bugyit is." Ennyi. Ezzel ő is tudja, hányadán álltok, és nem fog "összezavarodni", hogy akkor mi is van.

Neked meg TÜRELEM, TÜRELEM!

Nekem két lányom van, az egyik nagyon korán, a másik viszonylag későn lett szobatiszta. (Ő oviba is úgy ment, hogy éjjelre még pelusos volt, és kakilni is csak pelusba kakilt). Időben tehát még bőven jól álltok!

Kitartás!

Szerintem ne csak télapóig.Hiszen az már nagyon közel van. Napold el a témát, és várd ki, amíg ő akarja. ha megint Te hozod szóba, akkor lehet, hogy visszajuttok megint a mostani szituba. (Persze az is lehet, hogy nem, de ez nem kiszámítható)

Mint írtam, mindkét lányomnál megvártam, amíg ők akarták. És egyiknél sem számolhatok be olyan "sikersztoritól", hogy levettük, mert akarta, és egy hét múlva szobatiszta lett. Viszont az ő tempójukban ment a dolog, és nem lett belőle stressz.

Nekem megérte! (Még akkor is, ha a pelus nem olcsó :o)

En azt olvastam, hogy ilyen elofordulhat siman akkor, ha a gyerek mar masfel eves kora kornyeken szobatiszta lett. Elvileg pont ezert mondjak azt, hogy nem ugy kell szobatisztasagra szoktatni, hogy jarsz utana es kerdezgeted, ultetgeted a bilire es beleneveled, hogy odamenjen, hanem meg kell varni amig megerik a szobatisztasagra es akkor viszont (lehet, hogy epp egyik naprol a masikra) az o sajat igenye, szemelyes higieniaja fogja megkovetelni, hogy nem akar mar pelenkat erezni magan es wc-be/bilibe vegzi a dolgat szinte mindig. (Azert irom, hogy szinte, mert nyilvan balesetek elofordulhatnak.)

Szoval abban a cikkben az volt, hogyha tanitassal azelott szokik a gyerek le a pelenkarol, hogy sajat magaban kialakult volna a szobatisztasagra valo igenye, akkor siman elofordulhat, hogy hirtelen visszaesik es ismet pelenkas lesz. Es ilyenkor nem kell megijedni, nem kell a gyereket ismet tanitani, hanem csak siman meg kell varni, hogy o is beerjen, mint azok a tarsai, akiket nem ultettek korabban bilire.

Nyilvan mindket modszernek megvan a maga elonye, de en masfel evesen vettem a fiamnak bilit, tudta, hogy mi az, ott volt a furdoszobaban, de nem ultettem ra, Anyosom probalkozott vele, de nem is akart a gyerek rajtamaradni. Hallgattam is jo sokat, hogy 4 evesen se lesz szobatiszta, stb, erre 2 es fel evesen kb egy het alatt szobatiszta lett. De teljesen es szinte balesetmentesen. (Ha valami nagyon-nagyon lekototte a figyelmet, akkor eleinte elofordult, hogy elfelejtett szolni.)

Nem azt mondom, hogy ez a tuti modszer, de en a helyedben adnek ennek egy eselyt es nem mutogatnam a gyereknek a bilit, nem kerdezgetnem 100x es nem is igergetnek neki sem jutalmat, sem szankciot, csak hagynam, hogy beerjen.

1-2 vagyok

Attól ne félj, hogy "kényelemhez szokik" és "úgy marad". A gyerekekben nagyon erős a felnőtteket utánozni vágyás. Hiszen egyedül AKAR mindent csinálni, és próbálkozik. Tudja jól (mert látja), hogy a felnőtteken nincs pelus, és ebben is hasonulni akar előbb vagy utóbb. Én épp ezért nem szeretem a bilire "szoktatást", mert azt a szülő irányítja, és nem a gyerek. Természetesen én is igyekeztem "terelgetni", de mindig a háttérből.

Nagyobbik lányom (aki lassabban lett szobatiszta, 3,5 éves korára teljesen) példája valószínűleg érdekesebb, hiszen ő első gyerek, és nekik mindig nehezebb (a kicsik hamar utánozni kezdik a nagy testvért). Én kb. másfél éves korában vettem meg a bilit, és betettem a fürdőbe. Nálunk az a szokás, hogy amikor magunk vagyunk otthon, nem zárkózunk be a fürdőbe (a WC is benne van), így mindig jöttek velem, mondtam hogy most pisilek-kakilok stb. És persze mondogattam, hogy amikor nagy leszel, te is a WC-be fogsz. Amikor megvettem a bilit, elmondtam mire való. Általában bejött velem a WC-re, mert én végeztem a dolgom, egyszer csak közölte, hogy ő is rá akar ülni, amolyan "kollektív tevékenység". Ilyenkor leszereltem a pelust, majd amikor én is végeztem, vissza. Nagyon sokáig nem történt semmi, csak ráült. Aztán egyszer csak siker! Nagyon örültünk neki. Viszont egészen sokáig ez így ment, otthon pelusban volt. Annyi hozzá tartozik, hogy 23 hónapos korában született a húga, így én azt gondoltam, előtte nem próbálok meg nagyon előre haladni a kérdésben, mert sokan mondták nekem, hogy olyankor gyakori a visszaesés. Augusztusban született a kislányom, így én jövő tavasz/nyárra gondoltam, hogy majd csak kialakul. De lányom már február/március körül elég aktív lett ezen a téren, és természetesen visszatartani nem szabad! Akkoriban történt, hogy nővéreméktől érkezett egy ruhacsomag, (kinőtt ruháikat mindig nekünk adják) amiben volt 3 darab kis bugyi is. Amikor a lányom meglátta, teljesen megörült, és azt mondta, ő abban akar lenni. Mondtam neki, hogy ok, de akkor bizony szólni kell, ha pisi/kaki van. Innentől otthon már bugyis volt (alváshoz még nem). Nála pl. az volt jellemző sokáig, hogy otthon ügyes volt, de ha elmentünk valahová, vagy átment nagyihoz, akkor rendre bepisilt. Mi úgy csináltuk, hogy olyankor még pelusban volt. Egyszerűen gyakorlati szempontból, nagyival sem akartam kiszúrni, meg így tűnt praktikusnak. És mindig megvártam, amíg ő lépette. Egyik nap közölte, hogy a délutáni alváshoz nem kell neki a pelus. Akkor levettük. És így tovább. Sosem mondtam neki, hogy "na akkor most levesszük stb."

Ami még fontos, hogy sosem szabad hogy a csalódást érezze rajtunk a gyerek, amikor "baleset van". Ez nekem is nehezen megy, mert sokszor a leghülyébb pillanatokban kell tetőtől talpig átöltöztetni, és ez nem könnyű. Én mindig azt mondom, "nem baj, legközelebb ügyes leszel". Ha pedig ténylegesen kiborulok (mert a kanapé lett pl. olyan), akkor utána külön megmondom neki, hogy "nem haragszom rá".

És így, szépen lassan.

A kicsi 15 hónaposan közölte egyik reggel, hogy "kaka", és amikor 3x ismételte, akkor rátettem a bilire, és tényleg. Na, nekem is leesett az állam. :o) De ő teljesen más gyerek.

Ez a "szülőség" egyik legnagyobb kihívása szerintem, hogy az adott gyerek szükségleteit, tempóját fel tudjuk mérni, és ahhoz mérten nevelni.

Nem könnyű, én is tök türelmetlen vagyok. :o)

De vannak olyan területek (pl. evés, szobatisztaság)ahol én bízom a gyerek ösztönös hozzáállásában, hogy annyit és akkor csinálja, amikor képes rá, és amennyi kell neki. (Persze a kicsikre gondolok itt)

Remélem Neked is sikerül úgy alakítani, ahogy Neked és a Kicsidnek jó!

Sok sikert!