Mit kezdjek ezzel a rettenetes szorongással?

Ez már valószínűleg a szülés utáni depresszió kategóriája . Bizonyos mértékig a legtöbb kisbabás anyukára jellemzőek az érzelmi hullámzások, a sok sírás, szorongás, fáradtság, kimerültség és pörgés egyszerre+az erős érzelmi elöntöttség. A legtöbb esetben ez 6-8 hét után elmúlik, ahogy lemegy a gyermekágyas időszak.

Nálad irreális dolgokra is kiterjed, viszonylag huzamosabb ideje fennáll és meggátolhat a mindennapi feladataid ellátásában, ha esetleg annyira lebénít.

Keress fel egy pszichológust, sokat fog segíteni, ha őszintén tudsz beszélni ezekről egy szakemberrel. Ilyenkor gyakran önértékelési válság, eleve szorongóbb személyiség, énkép-zavar, családi, párkapcsolati probléma van a háttérben. Mindegyik fejleszthető, egyensúlyba hozható. Minél hamarabb elmész, annál jobb, mert könnyen beleragadhatsz, és a túlzott szereteteddel akadályozhatod a lányod kiteljesedését, önálló személyiséggé fejlődését.

Sok sikert, szorítok neked!

Szerintem nem azzal van a baj, hogy ilyeneken gondolkodsz, hanem, hogy ez érzelmileg ennyire felkavar. Lehet, hogy tényleg szülés utáni depresszió?

Én nem voltam depressziós, de az első hónapokban gyakran elérzékenyültem és sírtam olyan dolgokon, amiken korábban sosem (pl. babákkal kapcsolatos híreken, verseken, énekeken). Szerencsére ez az érzelmi "hullámvasút" szép lassan elmúlt.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, fordulj szakemberhez, nincs abban semmi rossz.

4. vagyok

Pedig ahogy jön az igazán rossz idő, még kevésbé tudsz kimozdulni, ez rosszabb lesz.

A férjed sem tud addig a babára vigyázni? (Ha havi 1-2x1 órát el tudnál menni a pszichológushoz, az is sokat segítene!) De ahogy írod, vszínű eleve szezonális depresszióra vagy hajlamos, talán pszichiáter jobb lenne. Ilyen esetben olyan biokémiai folyamatok billenek ki az egyensúlyi állapotból az agyban, amit nehéz gyógyszer nélkül visszaállítani.

Legalább próbálj időpontért telefonálni, akkor megkérdezheted, elvihetnéd -e a babát is.

Pszichiáter kolléganőmhöz rendszeresen jöttek babával, kisgyerekkel, mivel nem tudták hova tenni a gyereket. A tiéd még pici, talán a babakocsiban ellenne, aludna. Vagy ha az öledben tartanád, viszonylag csendben lenne. Kellemetlenség persze, de az még kellemetlenebb, ha súlyosbodik az állapotod és egy szomorú, elkeseredett, elégedetlen, labilis anyuka mellett növekszik a kislány.

A szomszédokkal nem tudsz kicsit találkozgatni, beszélgetni? Vagy a barátaitokat is kereshetnéd te, hátha ők azért nem hívnak, mert nem mernek zavarni a babázás miatt.