Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Hogy szoktassam le a kisfiamat...

Hogy szoktassam le a kisfiamat a hisztiről, karonülésről?

Figyelt kérdés
Kisfiam sajnos hasfájós volt, így fel lett kapatva.. Már teljesen elmúlt a pocak problémánk, viszont ő nagyon hozzászokott, hogy állandóan cipeljük a fenekét, és most is elvárja. Ma 2,5 órán át hisztizett, és nem hogy csillapodna, még jobban felhergeli magát. :( Mit tegyek, hogy leszokjunk erről?
2011. nov. 10. 20:43
1 2 3 4
 11/33 anonim ***** válasza:
87%

Ha 2 hónapos, az más. A pocifájás olyankor még visszatér, ha jobb is egy kicsit. De ha nem tér vissza, akkor is: a 2 hónapos baba CSAK TÉGED AKAR! Akkor még nekem is ott ült az ölemben mindig. Napi 10 km-t gyalogoltam le házon belül, közben énekeltem neki. Ha elfáradtam, ringattam a hordozóban. De végig mellette voltam. Mosogatás, főzés, takarítás? Csak ha végre elaludt! Meg éjszaka.

Nagyok az elvárásaid. Nyugis időszakra még ne számíts. Majd olyan fél éves korban talán már könnyebb lesz. Ezt mindannyian túléltük. Nem haltunk meg a koszban, és éhen sem... Ti is meglesztek. :)

2011. nov. 10. 22:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/33 anonim ***** válasza:
100%
Jah, 4. voltam. Az első válaszomban említett tippjeimtől ti még fényévekre vagytok. Kitartás. Szenteld a babádnak ezeket a hónapokat, mert bánni fogod, soha nem térnek vissza!!!
2011. nov. 10. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/33 A kérdező kommentje:

9./10.-nek köszönöm az érdemleges válaszát, már kezdtem azt hinni hogy én egy kegyetlen, szívtelen anya vagyok.. :)

10./10. Nem hinném, hogy azért rossz a kapcsolatod a családoddal, mert csecsemőkorodban hagytak sírni.. Ez azért kicsit vicces, már ne is haragudj meg! Nem csak ezen múlik, hogy milyen a szülő-gyermek kapcsolat, sőt, inkább máson múlik. Szerintem. És ennyi erővel az emberek nagy részének rossznak kellene lennie a kapcsolatának a családjával, mert ezelőtt 20-30-40 évvel bizony nem cipelték a seggünket. Nekem mégis remek viszonyom van a szüleimmel, és van 2 nővérem, akik szintén így vannak vele. De én egy rossz anya vagyok, az én véleményemre ne is adj. :)

És takarítson, főzzön, mosson éjjel az, akinek 6 anyja van! Azt hiszem, nem kell senkinek bemutatnom, hogy milyen fárasztó ez az időszak, én inkább kihasználom az éjszakát, és pihenek, vagy a párommal foglalkozom, mert nap közben úgyis mindketten a picivel vagyunk elfoglalva, és úgy gondolom, hogy attól még hogy szülők lettünk, fontos, hogy a kapcsolatunkat ápoljuk, mert nem szeretném egyedül nevelni a gyerekünket pár év múlva, csak azért, mert egymást elhanyagoltuk. És mint mondtam, foglalkozunk vele, csak nem ringatom állandóan a karomban, hanem mellé ülök az ágyra, vagy a kiságya mellől beszélek hozzá. Azaz próbálok, több-kevesebb sikerrel.

Fél év múlva meg majd lesznek más "problémák", jön a fogzás, stb. stb. Nem kell bemutatni, mindig lesz valami, tudom, vállaltam. De nem hiszem, hogy az annyira jó, ha a baba állandóan cipelve van, és én arra voltam kíváncsi, mit tehetnék, hogy a kiságyban is vagy a játszószőnyegen is el legyen - persze úgy, hogy mellette vagyok, csak nem az ölemben van. Ergo vele foglalkozom, csak ne ordítson, és ha egy mód van rá, ne legyen a karomban non-stop. Tudom, hogy mindenhol ez van leírva mostanában, hogy nem lehet hagyni a gyereket sírni, és nektek sok sikert kívánok hozzá, de én valami más megoldásra vagyok kíváncsi.

2011. nov. 10. 23:04
 14/33 anonim ***** válasza:
48%
Ha vállaltad, ahogy írod is, akkor tűrd el, hogy nem jut idő a házimunkára. Ha alvás alatt nem vagy hajlandó, akkor ne mosogass még 3-4 hónapig. Te tudod. Az biztos, hogy egy 2 hónapos esetében olyan megoldást keresel, ami nincs. De sok sikert a további kutatáshoz. :) Én már nem tépem a számat. Majd 1 év múlva olvasd vissza a kérdésedet, és a válaszokat, ezt kívánom. :)
2011. nov. 10. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/33 anonim ***** válasza:
100%

Szia! A mi kislányunk is ordított, ha csak két percre elfordultam Tőle akkor is. Kb 7 hetes volt, mikor észrevettem, hogy nem csak néz, hanem lát is rendesen. Ekkor megfordult a kocka. Simán letehettem a játszószőnyegre, el volt egy fél órát (néha kevesebbet), addig gyorsan megcsináltam valamit. Persze ez egy átmenet kellett hogy legyen.

Hányszor okoskodtak Nekem is, hogy hű meg há, pont azok, akik ezt a régi elavult, hagyjuk sírni dolgot preferálták. Majd még egy évesen is a nyakamba fog lógni stb.. hallottam én minden félét. Ám egy ilyen kicsi apró babának igenis RÁD és csak RÁD van szüksége. Kb négy hónapos koráig nap közben az ölembe aludt kizárólag. SOHA nem hagytuk 5 percnél tovább sírni. Azok is olyan esetek voltak, amikor épp muszáj volt pl wc-re mennem. Mert hát ugye néha muszáj.

Ebben az időszakban inkább akkora időzítettem minden házi munkát illetve főzést, mikor a Párom hazaért. Minden nap egy valamit csináltam meg. Pl. ruhát hajtogattam, stb. Mosogatás mindig kora este. Főzés ugyancsak. Mi két naponta főzünk csak, hétköznap valami gyorsat, ami könnyen elkészül (főzelék, pörkölt stb) Hétvégére időzítettem az időigényesebb ételeket. Ha hiszed, ha nem nem megy tönkre a kapcsolatunk (sőt még erősödött is) és még aludni is tudtam. Persze ehhez kell egy felnőtt férfi is, aki megérti a helyzetet. Bár el kell az embernek fogadni, hogy az első időkben nem biztos, hogy tudunk 9-10 órákat henteregni. Akármennyire is szeretnénk. Valamit valamiért ;)

Mára a sok rossz indulatú buta jóslat ellenére ott tartunk, hogy leteszem a kiságyba és egy órát is el van önállóan a körforgóval, vagy a különféle csörgőivel. Egyedül alszik el, beteszem a cumit a szájába, és pár perc múlva már alszik is. Ehhez mondjuk fel kell ismerni a Baba ütemét, tudni kell mikor álmos. Ami megint csak akkor megy ha eleget vagy vele, és nem csak vele vagy de figyelsz is rá. Esetleg próbáld meg a cumit, hátha az segít kicsit.

A régi módszerekről csak annyit, hogy anyámat szeretem ugyan, de komolyabb magánéleti dolgaimról semmit nem tud! Csak felszínesen, ahogy ő is kezelt engem régen. :) Nem haragszom rá, hiszen csak követte az őskori mentalitást, amit akkor megköveteltek tőle. ennyi! Ettől még azért szeretem, de kicsinek sokszor jó lett volna, ha jobban számíthatok rá. Szinte lehetetlent vársz el egy ilyen kis Babától, csak abban bízom, hogy ahogy nő a baba, nem fognak nőni az elvárásaid is.


Szép Napot

2011. nov. 11. 07:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/33 anonim ***** válasza:
100%
Utolsó vagyok, azt elfelejtettem írni, hogy 5 hónapos múlt a kislány, ma már simán megcsinálom mellette a házi munkát is, de ha mégsem, akkor sem esünk kétségbe. :) Elintézem következő nap!
2011. nov. 11. 07:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/33 anonim ***** válasza:
65%

10-es: anyummal persze nem azért rossz a kapcsolat, mert hagyott sírni. Ez csak egy dolog ami tükrözi a mentalitását. Anyósom leérdekelte a könyveket meg a 3 óránkénti etetést, a párom kétnaponta hívja, imádja....


Olyan problémamegoldásra vársz tényleg, ami nincs. Ill. próbálkozhatsz, ülve az ágy mellett és lám 3-4 hónapos korára sikert érsz el, mert akkor már amúgy is vevő hogy hosszabban eljátsszatok. Egyébként kicsit ellentmondásos amit írsz, mert ha vele vagy csak nem cipeled, akkor ugyanúgy nem a vasalással töltöd az időd....

Nem csak éjszaka alszik amúgy gondolom a babád, olyankor mit csinálsz? Nekem belefért hogy 2 órát játszóterezzek a naggyal, megcsináljam ami égető, és aludjak egy órát...

Plusz ajánlom hogy olvass utána hogy a hordozásnak mit az idegrendszeri hatásai! Sok sikert!

2011. nov. 11. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/33 anonim ***** válasza:
74%

Előttem már minden leírtak, csak annyit tennék hozzá, hogy akinek a 3hónapos babája elvan a kiságyban magától, az nem azért van, mert "leszoktatta a karonülésről", hanem mert a baba alapból ilyen alkat. Akinek csak egy gyereke van, aki pont nyugodt, hajlamos vállon veregetni magát, hogy lám, milyen ügyesen nem kapatta fel (a hideg ráz ettől a kifejezéstől egyébként), viszont a többgyerekes anyukák megtapasztalják, hogy minden baba különböző, és más-más bánásmódot igényelnek.

Viszont gondolj bele: itt van ez a pici, vártad 9 hónapon keresztül, beszélgettél a hasadhoz, boldog voltál, amikor érezted a rugdosását, könnyes szemmel nézted az ultrahangon a pici lábacskáit... Most meg, amikor már itt van, és Rád van szüksége, semmi másra, már idegesít? Nem bántásból kérdezem, tényleg érdekel: senki nem mondta, hogy a kisbabák ilyenek? Hogy az egész nem valami rózsaszín felhő, és rengeteg nehézség lesz vele? Foglalkozz vele, szeresd nagyon, olyan hamar eljön az az idő, amikor letörli a puszidat az arcáról, és grimaszol, ha megöleled!

Egy 2 hónapos gyerek meg rengeteget alszik. Nyugodtan végezheted akkor a házimunkát, de ha párszor mirelitet esztek, akkor sem dől össze a világ.

2011. nov. 11. 07:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/33 anonim ***** válasza:
49%

Tudtam, hogy le leszek pontozva de nem nagyon érdekel.Na mindegy.

Kedves kérdező!

Babád most hisztizik, mert megszokta, hogy kézben van, tényleg szüksége van erre.DE..

Most egy elég hosszú időszak jön, ami elég idegtépő.Én azt csináltam, hogy mikor el múlt a poci fájás, onnantól nem kapkodtam fel, hanem máshogy voltam vele.Mint például: ágyon mellettem feküdt és simiztem,mondókáztam, fejeket vágtam.Ha kiságyba raktam, volt, hogy órákig ültem mellette és simiztem.Ha például főznöm kellett, akkor ki vittem a konyha asztalra hordózóban és úgy foglalkoztam vele, beszéltem hozzá, 3percenként puszilgattam.Így azt szokta meg, hogy én ott vagyok, végül is mellette is vagyok, de nem kapkodom fel.Vettünk játszószőnyeget is, nagyon okos egy dolog.Minden nap egyre többet hagytam rajta, és a lelógó kis állatkák miatt még a mozgásfejlődésének is nagyon jót tett.(4 hónaposan már forgott,6 hónapra már mászott, fél hónap múlva fel ült, egy hétre rá fel állt, most 10 hónaposan meg már segítség nélkül megy.)Most már tényleg csak akkor sír ha baj van, meg mondjuk ha fáradt.Ügyesen jön velem mikor főzök, kergeti a porszívót, szóval együtt működik úgy, hogy közben nem lóg a nyakamon.Sokkal könnyebb így, és szerintem neki is jobb.

2011. nov. 11. 08:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/33 A kérdező kommentje:

Kedves "szuper anyukák"!

Csak azt mondjátok meg nekem akkor, ha az én fiam nincs felkapatva, és csak RÁM van szüksége, miért van az, hogy ha simán ölbe veszem, leülök vele, ordít.. Magamra fektetem, ordít.. Játszok vele, éneklek neki, ordít.. Ha viszont kézbe veszem, rázom a fenekét és járkálok vele, csend van. És ugyanezt játssza az apukájánál vagy bárki másnál. Ne mondjátok már, hogy ez normális!!! Gondolkozzatok már picit!

Az utolsó válaszolónak szintén köszönöm, valami ilyesmi érdemleges tanácsokra gondoltam, nem pedig a hőzöngésekre.

Csak azt nem értem, ha ti annyit foglalkoztok a gyerekeitekkel, miért osztjátok az észt ezen az oldalon.. És hogy miért nem tudjátok elfogadni, ha valakinek nem az a véleménye, mint nektek, miért kell erőszakoskodni?! Cipeljétek csak a gyerekeitek fenekét, én inkább megpróbálom azt, amit az utolsó válaszoló tanácsolt!

További szép napot mindenkinek!

2011. nov. 11. 09:16
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!