Milyen vicces, vagy netalán veszélyes dolgot csináltatok az éjszakázásokból kifolyólag?

Bátyám egyszer az unokaöcsém tápszerébe egy éjjel véletlen élesztőt tett. Reggel csak azt látta, hogy ott van az asztalon egy kibontott élesztő, és a cumisüveg alján néhány élesztődarab. Unokaöcsém simán megitta, nem panaszkodott és szerencsére semmi baja nem lett.

Bátyám mondta, hogy nagyon nem emlékszik arra, hogy elővette az élesztőt és fogalma sincs miért csinálta. Nagyon fáradt lehetett. :)

Én nagyon éber vagyok, valahogy éjjel is nagyon figyelek mindenre, bár még velem is történhet ez vagy az...

Párom viszont, ha alszik, és ha fel is kel, sokszor nem emlékszik erre-arra. Egyszer sírt éjjel a gyerek és én már rég felkeltem ringattam, nyugtatgattam. Mikor elaludt végre (vagy egy óra után), és én is visszafeküdtem az ágyba, akkor párom felkelt és mondta, hogy csinált nekem kávét, ott van a konyhaasztalon. Ez nagyon kedves volt tőle, csak hát éjjel 3 óra lehetett és soha nem szoktam kávézni. :):):)

mikor a második fiam is megszületett nagyon fáradt voltam éjjelre, mivel tápszeres volt éjjel csináltam neki a tápszert és akkor elővettem a kifliket, felvágtam majd a tápszer bele szórtam a kiflibe, késsel elkentem, parizert vágtam rá és szépen becsomagoltam a kifliket.

mikor észhez tértem hallom benn üvölt a gyerek :)

vagy volt olyan hogy nem tudtam hogy most adtam enni a gyereknek vagy nem....

volt olyan hogy reggel arra ébredtem hogy kinn ülök a nappaliban a gyerek az ölemben és nem tudtam hogy mikor miért ültünk oda ki...

A fiam kb. 3 hónapos koráig éjjel 3-tól 6-ig üvöltött. 7-kor meg kelt a 2 éves lányom. Szóval olyan 3-4 órákat aludtam, természetesen nappal sem egyszerre aludtak.

Fekve szoptattam, a gyereket magam mellé fektettem. Na, úgy aludt. Szerintem egyébként nagyon fázott, hiába takartam be, mert mindig hideg volt keze-lába, de ha velem aludt, akkor nem. A férjem persze kikötötte, hogy nem alhat velünk, mert ne szokja meg. Ezt meg is ígértem. Ennek ellenére egy reggel arra ébredtem, hogy a gyerek mellettem fekszik, és nem is emlékeztem, hogy mikor tettem oda. És átaludta az éjszakát. Onnantól kezdve velem aludt, és a férjem költözött ki a franciaágyból. De szerencsére ez csak pár hónapig tartott. De ezt tuti megjegyzem, mert ennyire hogy lehettem fáradt, hogy fel sem ébredtem rá, csak alvajáróként magam mellé tettem! Még jó, hogy rá nem feküdtem.

Emlékszem arra is, amikor a fiam üvöltött torkaszakadtából. Elővettem a cumit, és hát próbáltam a 2 éves lányom szájába tuszkolni (ő soha nem cumizott).

Nézett rám bután, én meg csak mondtam, hogy na nyisd már ki a szád.

Mire szegénykém elsírta magát, szerintem azt hitte, hogy anyának elmentek otthonról:

-Anya, én nem akarok cumizni!!!

Nekünk volt a gyerkőccel egy nagyon nehéz kb 4 hónapos időszakunk, éjjel 20 percenként ébredt, teljesen ki voltunk párommal készülve, nappal csak kóvályogtunk. Na én egyszer indultam sétálni, és a lépcsőn lefelé megbicsaklott a bokám, de valahogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy a kicsi a kezemben maradt, és úgy értünk földet, ráadásul még a pokróc is ő alá került:) Sajnos ez nem vicces, de szerencsés esés volt.

Tapogatózni én is szoktam, sokáig átkéredzkedett közénk éjszaka, és mire megszoktam, hogy köztünk alszik, már nem ébredt fel.