Masnak is vannak extra xar napjai?

Kislány. Szám feletti emlőbimbóval született. Tudtuk, hogy valószínűleg majd műteni kell, mert a rendes cici és a hónalj között fél úton pici emlőbimbók vannak, ami esztétikailag is ciki egy kislánynál (nagy lánynál!!), de később funkcionálisan is problémát okozhat, ha elkezd növekedni úgy, mint a rendes, sőt, tejet is termelhet... Mivel már sokat növekedtek, mióta megszületett, ezért az alatta lévő mirigyes állományt is el kell majd távolítani. És még hozzá jött, hogy a kis hüvelyénél egy hártya nőtt a "bejárat" fölé. Ez olyasmi, mint a fiúknál a letapadás, csak sokkal ritkább. Ezt ambulánsan is szétválasztották volna, de mivel úgyis altatni fogják, inkább akkor lesz meg az is, így legalább nem érzi a fájdalmat...

Tudtam, hogy még tinédzser kor előtt műtét lesz, de ma, hogy előjegyezték, és a napja is meg van, és elolvastam az altatáshoz kiadott tájékoztatót teljesen beparáztam. Mivel 12 hetes vagyok a kis tesóval, valahogy amúgy is sokkal érzékenyebb vagyok... :o(

Na, most kiírtam magamból legalább...

(Ezt utálom a legjobban, hogy amikor valami nehéz teher van nap közben, estig kell cipelni egyedül, mert apával csak akkor találkozom)

(Ja és azon rágódom, hogy hogy oldjuk meg a nagyobbik lányom oviba vitelét a műtét napján, pedig csak egy hónap múlva lesz az egész...)

Nem akarok hülyeséget írni, de nem lehet, hogy ez egy ilyen időszak? Csak mert más is írta már, hogy 1 év körül kezdett romlani a helyzet, és nálunk is eddig az 1-1,5 év közötti időszak volt a legnehezebb.

Az én fiam álom baba volt kicsinek. Nem volt hasfájós, elnézelődött egyedül is, mondhatni ugyanúgy tudtam magammal és a háztartással is törődni, mint gyerek előtt. Aztán a szülinapja előtt egy kicsivel egyre csak sokasodtak a "nyenyenye" napok! :) (tetszik ez a megfogalmazás!) Napközben is egyre többet sírdogált, pedig fogai akkor pont nem jöttek, éjszaka rettenetesen aludt több, mint egy hónapig, akkor tanult felállni, lépegetni, és nagyon türelmetlen volt. Ha valami elsőre nem sikerült, azonnal balhézott. Ha elesett, megint csak balhé volt, de azt nem hagyta hogy segítsek neki. Ez mindkettőnk számára nagyon nehéz időszak volt. 13-16 hónapos kora között rengeteg olyan napom volt, amikor esténként azzal a gondolattal feküdtem le, hogy kizárt, hogy én még egy gyereket szüljek.

Most 21 hónapos, és most megint imádni való. Tartok tőle, hogy lassan jön a hiszti és a dac, akkor megint lesznek nehéz napjaink... De most nagyon kiegyensúlyozott, úgy szalad mint a golyó, ha elesik, akkor sem veszi zokon, feláll és megy tovább. Úgy szív magába minden új információt, mint a szivacs a vizet. Napról napra okosodik, és érdekli is minden, és türelme is több, mint fél évvel ezelőtt.

Szóval igen, nem könnyű a gyereknevelés. Vannak csodálatos napok, és vannak olyanok, mikor az ember nagyon ramatyul tudja magát érezni. Most azt mondom, hogy sokkal több a boldogság, így megéri a rossz napokat is megélni.

(De, a már említett pár hónapos 'nem szülök többet' korszakomban ezt pontosan fordítva gondoltam)

Sajnos az altatási tájékoztatót kötelező elolvasni, még alá is kell írni majd, hogy beleegyezünk, és elég részletesen leírják. (hányik/nem hányik majd stb. brrr.)

Azért köszi, én is bizakodó vagyok, és tudom is, hogy ez szükséges, csak élesben mégis más...

13:14 vagyok

Kitartást,nagyon drukkolok!!

Engem is altattak már ebben az évben...és nemis először... szóval tudom milyen az altatási tájékoztató és sajnos muszáj elolvasni,aláírni,tudomásul venni! :(

Isten tényleg mindenkit szeret,imádkozz neki és majd meglátod,hogy megsegít!!

kedves utolsó!

Az én fiamat ís műtötték egy 1,5 évesen csak egy szemölcsöt vettek le a végbélnyílásról, az egész kb 5 perc volt lézeres műtét, de az altatás utáni ébredés a szörnyű volt nála. 2 órán keresztül sírt úgy hogy nem volt magánál, tiszta görcs volt a teste, nagyon szar volt nézni és tehetetlenül várni mikor lesz vége. A doki mondta hogy ez előfordulhat de én nagyon nagyon meg voltam rémülve. sok szerencsét nektek!

Lázas vagyok, fél5kor keltem 2óra alvás után, suliba mentem 7:30ra vizsgáztam egyet, hazajöttem a 28 és 9hónapos gyerekekhez, romokat takarítok, ebédeltetek, közben imádkozok, hogy túléljem a napot. A kicsi még most se akar aludni, így a du alvás a bébikkel kilőve:S

És most alig várom a szombatot, a páromra sózom a kicsiket, én meg alszok:) Asszem kimerültem:D

Sziasztok!

Ugy tunik, ma volt valami a levegoben :)

Mi egy hete betegek vagyunk mindharman, ferjem, en es 13 honapos kisfiunk. Azt mondtak ra, hogy torokgyulladas, nekunk meg influenza, kaptunk antibiotikumot. Fiam hetfo reggel ota 39 folotti lazzal nyuglodott, csak ideig-oraig ment le neki mindig, ma meg hanyt, ugyhogy elszaladtunk vele az orvoshoz.

Kiderult, hogy neki kozepful-gyulladasa van, mellette fogzik, hasmenese van, igy a popsija holyagosan piros pottyos ( a most probalt 4. krem kezd bevalni), nyugos, mellette jarni tanul, de megcsak a seggreesos fazisban vagyunk......

Ami minket illet, az asztmam mellett tudogyuszi, masik gyogyszer megint (29 hetes kismama is vagyok), paromnak meg zorejt hallott a tudejeben a doki, igy s.o.s. mentunk rontgenre delben, azt hitte a doki, hogy szivhartyagyulladas. Szerencsere neki is 'csak tudogyuszi'.

A legidegesitobb az egeszben az, hogy egy hete tok mas gyogyszereket szedtunk, mint kellett volna, es a kicsikem mar annyira nyuzott, hogy sikit, ha kozeledek fele a gyogyszerrel :(

Este mar en is elpityeredtem, faradt voltam, nem ettem egesz nap, csak csipegettem, es meg a parom is ramformedt, hogy szedjem mar ossze magam, nojjek fel a helyzethez.

Szerencsere kibekultunk azota, de mivel a betegeskedes miatt szaladt a haztartas (segitsegunk sajnos nincs), ezert meg neki kene allnom vasalni, meg a holnapi foznivalot kikesziteni.

Rossz, hogy ilyen helyzetekben neha elhagyom magam, felek, hogy nem allok jol helyt a gyereknevelesben, es rettegek neha, hogy hogyan fogom birni ket kicsivel. A terhessegi inkontinencia meg mar csak hab a tortan :)

Jo volt kiirni magambol, kitartas anyukak, a holnapi nap biztos szuper lesz!!!!!!