Szerintetek én reagáltam túl? Ti mit tettetek volna, ha anyós ilyet mond?

Nem akarok kisregényt írni, a lényeg, hogy anyósommal nem a legjobb a viszonyom, de elviseljük egymást (hazudozik, tojik az unokára, mindenfélét kitalál). Most szeptemberben beiratkoztam egy évesem mellett egy egyetemi képzésre levelezőn. Ebben a hónapban minden hétvégén menni kell péntek szombat reggeltől estig és ez nekik nem tettszik. Eddig meg tudtam oldani, hogy még véletlen se kelljen nekik rá vigyázni, de sajnos ma másképp alakult. Reggel anyummal volt, majd utána sógornőm vitte volna el. Meg volt beszélve egy időpont, hogy akkorra jön a gyerekért. Én ugye suliban voltam, nem tudtam mi zajlik itthon, de láttam, hogy keresett sógornőm sokszor. Gondoltam biztosan baj van, gyorsan felhívtam, nem vette fel. Ekkor hívtam anyósomat, kérdezvén, hogy miért keresett a menye. Erre nagy bunkón és flegmán: Hát mert nincs meg a gyerek? Na szerintem anyukák nektek sem kellene több, üvöltve kérdeztem, hogy mi az, hogy nincs meg a gyerek?! Erre ő minősíthetetlen hangnemben, hogy őt ne kérdezzem, ne nála keressem, nem tudja és kinyomta a telefont. Hívtam volna édesanyámat, nem vette fel, már minden rosszra gondoltam. A végére kiderült, hogy mielőtt anyósom hívott, fél órával előtte sógornőm elvitte a fiamat, csak nem a megbeszélt időben, hanem később. Iszonyatosan mérges és ijedt voltam, hisz nem elég, hogy másra hagytam, még ilyet mond nekem a telefonba. Erre még rájön, hogy sógornőm egész héten mondta, hogy szívesen vigyáz a kicsimre, eljátszanak majd a kicsikkel, erre odavitte és leadta a dédinek, hogy elszaladjon a városba. Csak az a kiruccanás 5 óráig tartott. Nem értem, akkor minek vállalta el? Igazából rá nem haragszom, bár rosszul esett, de amit anyósom mondott és ahogyan, azért nagyon. Én reagálnám túl? Megsértődött, amiért emelkedett hangon kérdeztem, hogy mi az hogy eltünt a fiam. Ti mit tettetek volna? Bocsi, hogy hosszú lett, de olyan jól esett kiírni.