Milyen következménye (i) lehetnek, ha a kisgyermek előtt veszekednek a szülők?

Például a gyerek is nekiáll verekedni (anyját, testvérét, apját, vagy közösségben a többieket). Nem lesz egyáltalán kiegyensúlyozott, nyugtalan lesz, ideges típus lesz, vissza fog beszélni, tojni fog a szüleire, félős lesz vagy túlságosan bátor, gonosz lesz vagy fordítva visszahúzódó.

Semmiféle jó következménye nincs ennek, csak rossz.

Félelem és bizonytalanság költözhet beléjük. A testi bántalmazás az nagyon rossz, nem értik, hogy mi történik. Ha huzamos, akkor a gyereknek bűntudata is lehet, azt gondolja, hogy ő a rossz, és miatta történik mindez (ami persze nem igaz, de ez ebben a helyzetben nem számít)

Viszont az fontos, hogy ha nem csak veszekedni, hanem kibékülni is látják a szülőket, akkor az jó hatással lehet rájuk, tanulják a konfliktuskezelést, és ezeket a mintákat elsajátítják, később hasonlóan próbálnak majd megoldani saját helyzeteket. Ez valahol normális, hiszen minden családban vannak viták/veszekedések, a jó kapcsolatban levő szülők között is. Így megtanulják, hogy egy jó kapcsolatba azért belefér az ilyesmi.

Az én szüleim állandóan veszekedtek, ordibáltak, egyszer-kétszer tárgyak is repkedtek. A húgom és én is visszahúzódóak lettünk, elég bizalmatlanok és félősek. Ha felém közeledik valaki ismerkedés céljából, mindig azt feltételezem, hogy hátsó szándékai vannak. A húgom nagyon magába forduló lett, nem beszél az érzéseiről, és mindketten szörnyen önbizalom hiányosak vagyunk. Nem lehet kijelenteni, hogy ez a gyerekkorunk miatt van, de én erre vezetem vissza, pontosabban arra, hogy nagyon féltünk apánktól.

Meg szabad kérdezni, hogy miért vetődött fel benned ez a kérdés?

Erről regényt tudnék írni,de ha rövid akarok lenni, akkor csak annyit mondok: a gyerknek a szülő a példa a minta.

Másoktól és máshonnan is elles dolgokat, de az alapvető normákat azoktól az emberektől tanulja, akikkel él.

Édesanya édesapa.

Ha azt látja hogy a veszekedés mindennapos, ennnek bármilyen formájában, akkor ő is ezt tekinti normálisnak. Ő is ilyen lesz, így fogja rendezni a konfliktusait.

Súlyosabb esetekben erőzsakossá is válhat a yerek, mert pszichológusok bebizonyították, hoyg az erőszak erőszakot szül. Tehát ha a kiabálást már megszokja, akkor után esetleg előjön belőle a tettlegesség is.

Nagyon nagyon fontos,hoyg a gyerek mit lát otthon!!!

Nálunk sajnos egyszer előfordult, hogy apa eléggé illumináltan jött haza (nem igen járunk el, nem számított rá, hogy így hamarabb árt...), késett is, aggódtam is, szóval már nagyon ideges voltam, mire hazaárt. A kisfiam meg alig aludt el, keltünk sokszor, stb. Mire hazaért aludtunk, de olyan horkolásba kezdett, hogy újraébredtem. Próbáltam én leszedni az ágyról, minden, aztán végül jól rácsaptam (persze ez sem ébresztette fel...), viszont nem csak én ébredtem fel a horkolásra, hanem a kicsi is, amit nem vettem észre, így látta. Másnap kérdezte is, mért bántottam apát... Nagyon rossz érzés volt... Megfogadtam, többet ilyet nem... Olyan is volt, hogy egyszer előtte vesztünk össze. Nem érti, csak érzi, hogy nem jó.

Nem szabad szerintem előttük ilyet.