6.5 hónapos babámat elrontottam?

Nem rontottad el. A babáknak különböző az igényük, van, amelyiknek jobban kell az anya közelsége. Ez van. A te picurod ezek közé tartozik.

Az én gyerekeim is rengeteget voltak ölben, a lányom különösen, ő egészen sokáig igényelte, a fiam jobban elvolt egyedül is. Nálunk a hordozókendő, mei-tai nagyon bevált. Egyébként a lányom is, a fiam is nagyon szépen eljátszik egyedül, akár órákig is - egy-és háromévesek most.

Szia!

Nekem is 6,5 hónaposom van! :)

Oké persze kell a közelséged neki, de ahhoz nem kell állandóan felkapkodni. Én úgy csinálom, hogy a szobában habi tapi + a konyhában is le van terítve neki egy paplan (a játszószőnyeget már kinőtte) - így mindig lát akárhol vagyok. Sokszor leülök, vagy lefekszem mellé mikor játszik. Persze sűrűn kell szórakoztatni is, de reggelente egy órát simán tudok tevékenykedni tőle, csak az a lényeg, hogy lásson, és hallja a hangom.

Mostanában próbálgat: ha leteszem elkezd sírni - ekkor ott hagyom pár másodpercre és "kukkolós" játék kerekedik belőle.

Az én lányom 6 hónapos, Dévény tornára járunk vele hetente egyszer, mert 4 hónaposan még nem tartotta hason a fejét. Ha föl is emelte, fél perc után ordított, nem maradt meg hason és állandóan repülőzött ő is. Kiderült, hogy le vannak tapadva az izmai. Szegény ordított a tornán, majd a szívem szakadt meg, de használt. Már két foglalkozás után tartotta a fejét és most már sokáig elvan hason úgy, hogy le sem teszi a fejét. Ma pedig megfordult a hátáról a hasára is. :) Amíg nem jártunk vele tornára én sem tudtam szinte semmit csinálni, mert örökké kézben akart lenni. Most már viszont nagyon jól elvan egyedül is a szőnyegén, elég neki, ha lát engem.

Mondjuk nem olcsó dolog (3000 ft egy 40 perces foglalkozás), de megérte.