Bocsi, már megint anyós gond. Segítettek? Mit mondjak neki?

:-)

amikor tőlünk kérdezik, hogy mit tud már a baba? (pl.pár hónapos korában), akkor mindig azt válaszoljuk, hogy integrál, derivál.

most 14 hós, kínaiul beszél.

ha van 1-1 szava, akkor arra mindig fel lehet neki tenni jó kérdést pl. barátnőmnél monta mindig hogy "kettő", úgyhogy kérdezgették tőle, hogy mennyi gyök4?

Ha nem beszél, akkor kérdezd meg, mit mond a hal?

ha meg kistesó a téma, és amúgy szeretnétek, akkor nyugodtan mondd meg, hogy ti is úgy akarjátok, hogy legyen tesója, de az idejébe több beleszólásotok van, mint az anyósnak.

anyóst csak megmosolyogni szabad, nem kell komolyan venni. és nem szabad rosszban lenni, elvégre őneki köszönheted a férjed!

Hú, hát aki ilyen, az ilyen, nálunk az apósom volt itt hétvégén látogatóban (viszonylag ritkán, havonta 1 vagy 2 alkalommal látja az unokáját). Kislányunknak copf van a feje búbján, mert hosszú a haja, és nem akarjuk levágatni, mert nekünk így tetszik kislányosan copfba fogva. Ő sem piszkálj a copfját, ebből azt gondolom, hogy nem fáj neki, nem húzza stb. Apósom eddig kétszer látta így, mindkétszer első kérdése, hogy miért nem vágatjuk le a haját, hadd erősödjön a vágással. Lányunk 13 hónapos, ha fogjuk a kezét, kapaszkodva lépeget. Apósom: miért nem jár, ilyenkor már rég járni kellene. És fogta a kezét, és szegény kislányt úgy sétáltatta a szobában. Ahogy leült a szőnyegre kicsit játszani, már ment is oda apósom, hogy sétáljon a kislány. Hát nehéz ilyenkor elterelni, hogy őt se bántsuk meg, és a kislányunk se legyen kísérleti nyúl. A mi szerencsénk, hogy keveset találkozunk, így nincs sok konfliktushelyzet, de egy-egy alkalomnál mindent a nyakamba kapok, hogy ez miért így van, az miért úgy van. Ebben közrejátszik, hogy eredetileg úgy tervezte, hogy a fia és a családja majd ott fog élni vele egy telken, de végül nem oda, hanem hozzánk költöztünk, így nagy tüske vagyok a szemében, hogy "elcsábítottam" tőle a fiát.

Bocs, hogy hosszú voltam, ne csüggedj, más is hasonló cipőben jár, mint te.

Hogy megmondani hogy lehetne anyósodnak a dolgokat, nem tudom. Szerintem sehogy, apósom (és a barátnője) is újra és újra előhozzák a szerintük tuti nevelési módszereket, hiába szólok nekik finoman, hogy mi nem úgy akarjuk csinálni.

Komolyan mondom, szerencsés vagy! csak havi 1-2 alkalom?

:)

Nekem azt mondják, eresszem a fülem mellett. Nálam már annyira betelt a pohár, hogy már nem is akarok szalonképesen fogalmazni. Eddig a gyerek miatt hajlandó voltam, de befejeztem.

Egyébként lehet, hogy megkérném a férjedet, hogy beszéljen vele...

Kedves Kérdezö!

14 hónapos gyermek (amúgy 12 lenne) : könyörgöm mit kellene már mondania?! Szégyelld magad, még Ady-t sem szaval? ;-D

Nálunk - tudom, nem rosszindulatból, de annyi "okos" ember van a családban! Apósom is mindig megmondja a tutit. A sógornöm - az ö lánya- mindennek az ellenkezöjét csinálja, mint én, mégis megkapja ö is töle, hogy mit hogyan kell... :-) Már oda sem figyelek.

A mi babánk idöre és egészségesen jött szerencsére, de a szülés eléggé "elfajult", életmentö császár, örülök, hogy itt vagyunk egyáltalán. Ezenkívül gerincbetegségem miatt akár ülve is maradhattam volna, nem kellene még egy terhességet kockáztatnom. De a család szerint minden terhesség és szülés nehéz: mikor jön a következö? (szerintük nyafis vagyok egyszerüen, és kész)

A babádra legyél büszke, megedzette szegényt az élet, de MINDENT tud, amit már kell. Élvezz vele minden percet, anyósora oda se figyelj, és a továbbiakhoz is ugyanennyi sikert és örömöt kívánok nektek!

Fú, hát komolyan mondom, könny szökött a szemembe a soraidat olvasva. Először is: LÉGY BÜSZKE MAGADRA, és a BABÁTOKRA. Tudod, még irigykedni is tudnék azért a hatalmas kitartásért és lelki erőért, ami neked van. De hogy a kérdésedre is válaszoljak:

Én egyke vagyok, és sose szerettem volna kistesót. Aki azzal "húzott", hogy na, jöhet öcsi, hugi, azzal nem álltam szóba (ekkor voltam vagy 4-5 éves) :o) Na, nem mintha rajtam múlott volna, de nem lett tesó, a szüleim nem akartak. De mivel őket is sokat kérdezték, egyszer apám frappánsan (és viccesen!) azt válaszolta anyósának: mama, ha akar még egy gyereket, csináltasson magának. Sértődés nem volt, mert mindenkinek megvan a humorérzéke a családban. Onnantól viszont nem jött elő a téma. És ezt nagy előszeretettel mesélték nekem is. (persze, nálunk is egy babó van, egy 7 hós, és nem is szereték többet. Így döntöttem, és kész. De legalább nem szekálnak. Jó, van, hogy egy kósza ötlettől vezérelve megkérdezik, de ennyi belefér).

A másik, amit még hallottam, és nekem nagyon tetszett: "már kitojt tyúknak számítok.."

Hát, lehet ezzel nem sokat tudtam segíteni, de őszintén remélem legalább egy halvány mosolyt sikerült az arcodra varázsolni a leírtakkal.

Jó egészséget, és minden jót Nektek a továbbiakban!

Hát...le a kalapom előtted. Tegnap este olvastam végig a sztoridat, de sírtam. Nem semmi nő lehetsz. Szerintem ülj le a férjeddel és magyarázd el neki, hogy van neked elég problémád, nemhogy még az anyósod is idegesítsen. Ha nem hagyja abba, ne menj hozzá. Ha nem tetszik neki, hogy a te gyermeked nem beszél, stb., akkor menjenek hozzá a hiper-szuper unokái. Te pedig csak légy büszke, mert van mire.

Jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek! :)