Bocsi, már megint anyós gond. Segítettek? Mit mondjak neki?

köszönöm...nos én is sokszor csak nagy levegőt veszek és hallgatok. eléggé fájó hogy nem lesz kistesó, lélekben nem tudtam feldolgozni még, de emlékszünk a férjemmel arra hogy nem sok kellet hogy a a HELP szindrómások halálozási arányát növeljük.

sosem nézem más gyerekét és nem tudom miért nem lehet megérteni hogy a mi gyerekünk kicsit "más" mint az eddigi 5 unokája...és milyen dicsekvés neki ha születik egy...mint a nyulak, elvárja hogy szaporodjunk. a gyógykezelések az elmúlt egy év alatt az összes tartalékunkat felemésztették. és nekem akkor is egy ügyes, okos kislányom van, még ha 14 hónaposan nem szalad önállóan és nem kiabálja a kapuból hogy: nagyi!

lényegében csak jövőhéten lenne egy éves.

úgy gondolom hogy egészen szép a mozgása, van olyan mint sok más időre született babáé. és nem hiszem hogy sok 12-14hónapos baba beszélne már úgy igazán.

azt hiszem akkor nyelek továbbra is...a férjem azt mondja hagyjam anyósra. de a férjem mindig is olyan szelíd lelkű volt.

...most is olyan jó volt ezt kiírni magamból. köszönöm

hát igen sok munka fekszik amögött ahol a láynunk tart.

kicsi félreértés hogy: ül, áll, , mászik, lépked a baba, tehát mindent csinál, csak nem önállóan jár. és persze nem beszél. holnap is egy korai fejlesztőbe viszem, most nyílt nálunk hogy nézzék meg. kutatoma neten mi a jó neki, sokszor van olyan hogy a héten minden napra jut egy kivizsgálás. egyébként tényleg szépen fejlődik, szerintem pár hónap és lehozza a lemaradását.

kistesót meg nem merünk vállalni. féltem az életemet nagyon. a férjem is ezt vallja és hiába mondta az anyjának. ő ezt csak akkor hozza fel és minden mást ha a férjem nincsen velem. de pl. elhagytuk a lányom egyik szandálját egy bevásárláskor. mindig lerugta a lábáról és a kocsinál vettük észre. szaladtunk vissza de nem adták le. erre anyós mondta hogy: mert mi nem figyelünk a gyerekre, mert olyan nincsen hogy valamit is elhagyjunk.

vagy mondtam neki ha mindenhol vannak gondok a terhesség alatt sorolja fel a falujukban hány anyuka és baba halt majdnem meg, vagy hány unokája került életveszélyben a miénken kívül?

jaj, most jól esik panaszkodni...ugye nem baj?

jaj, köszönöm.

hosszú lenne a mi történetünk a terhességi félrekezelésen át, orvosi mulasztási koraszülés (azaz nem vette észre a doki a jeleket), a pár hetes gyermekem félrekezelésén át, a mai napig tartó gyógykezelések, vérvételek, vizsgálatok, 11 hetes koráig kétszer volt kórházban a PIC osztályon kívül. a hasfájása 3,5 hónapig tartott és minden este hattól hajnal kettőig ordított, többször ügyeletet jártuk, a férjemnek haza kellett jönnie sokszor a 3 műszakból, én idegileg nem bírtam, közben fejtem a tejet 3 óránként, el is apadt 5 hónapra :( ...és minden este az ordítás és a tehetetlenség hogy sír....

és mégis megérte mert bár nagy küzdelem árán de van egy gyönyörű 80cm és 10 kilós apróságunk aki ügyesen mozog, csak épen nem jár önállóan, aki magától beteszi a formabedobó elemet, aki ha zenét hal már ülve, állva táncol, aki tudja hol: a hasa, lába, szeme, a zokniján a minta, a játékai, aki puszit dob, pápázik, harapja a kenyeret és más rágcsálnivalót. Ügyes és okos és bátor, akit hat hetente szúrnak a vérvétel miatt, aki ötször volt már szemészeten, aki hetente kétszer gyógytornázik, akit pár hetesen félrekezeltek, aki 7 hetesen vért kapott....és mi erre büszkék vagyunk és nem értem egy családtag ezt miért nem érti meg. Mekkora lépés ha azt nézzük hogy míg lélegeztetőn volt a lányom és mindössze 0,5 (!) millit evett elsőnek, most bevágja a 240ml tápszert este, vagy éppen délre egy töltött káposztát.

hát ennyi röviden. :/

köszi...hát az lesz ha még egyszer mondja hogy nem látszik hogy korababa, azt mondom: akkor megérte hogy annyiszor vittem / viszem gyógykezelésre, tényleg használ neki.

ha a tesót firtatja? hát....majd szólok a férjemnek hogy az anyja kérdezni akar valamit :)