5 hónaposan megy a kisbabám bölcsibe. Hogyan ment a beszoktatás? Mik a tapasztalatok?

Az anyagi helyzetedet a gyerek születése előtt kellett volna mérlegelned, nem pedig most!

Ezért szültél gyereket???

beszoktatás?

nem kell beszoktatni, berakják a járókába aztán annyi, ezen nincs mit szoktatni, szar lesz neki így is úgy is :(

Na, azért én láttam olyan bölcsit, ahol igenis foglalkoznak ilyen pici gyerekkel is. Ha mindenképp be kell adnod, nézd meg jól, hogy hova viszed, ha van rá lehetőség egyáltalán választani.

Nálunk nagyon kevés ennyire pici baba van.A többség 2 vagy még inkább 2 és fél év feletti gyerek, velük könnyebb foglalkozni egyszerre többel. Így mindig van gondozónő, aki azzal az 1 vagy 2 picivel külön foglalkozik. Nyilván sok időt tölt a járókában, de nem hiszem, hogy egész nap elhallgatnák, ahogy ordít. Napi kétszer kiviszik levegőre, babakocsiban tologatják.

Beszoktatásnak én sem látom értelmét, eleve meg fogja szokni, hogy ott van napközben.

Napi hány órára vinnéd?

Nagyjából egyetértek az előző válaszokkal, 2 éves koráig nem adom bölcsibe a kislányunkat. Aztán sajna be kell, mert a gyes tényleg semmire nem elég.

Talán át kéne gondolnotok, hogy biztos mindenről lemondtatok -e már, amiről csak le lehet. Nem tudom otthonról netezel-e, de én kapásból lemondanám az internetet.(Ha nem, akkor természetesen ez tárgytalan.) Mi sem élünk jól, de ha próbálsz ügyesen, akciókat figyelve vásárolni, főzni, akkor azon is tudsz spórolni. Esetleg vállalnék olyan munkát, akár takarítást is, ami mondjuk nem minden napos, és csak pár órát tart. Addig valaki csak tud vigyázni a picire (rokon, vagy közeli ismerős, ha apa úgy dolgozik, akkor Ő) Mondjuk, mi lemondtunk a rendszeres autókázásról is, csak akkor használjuk, ha máshogy megoldhatatlan. Valamit valamiért...a kislányunk lelki fejlődése ezeket mind-mind megéri. Esetleg a nagyszülők nem tudnának kicsit segíteni? (Tudom nem a nagyszülőknek szülünk, de ez a helyzet olyan, amiben szerintem úgyis segítenének, ha tudnak.)

Hasznosabb választ sajnos nem tudok írni, de ezeket talán érdemes lenne még egyszer átgondolnotok!

Úgy bírom az ilyen tajtékzó libákat... "Én aztán ezt soha, mert így meg úgy szeretem, és nekem ő az első!"

Gondolom, akkor is mindannyian így vélekednétek, ha teszem azt, a családfenntartó (tegyük fel: apa) hirtelen mozgás-, vagy munkaképtelen lenne, ne adj' isten rosszabb történne, ti meg ott maradtok mondjuk hitellel a nyakatokban, vagy egyéb, hivatalos kiadásokkal.

Megnézném, hogy spóroljátok ki a gyesből meg a családiból.

Bár biztos megoldanátok, hisz fő a gyerek.

Ja, hogy utána jön a bank, és viszi a házat? Hogy nyalhatod rózsásra a gyereked, akkor sem lesz tető a fejetek fölött? Jön a gyámügy, fogja a gyereket és viszi?

Nem ártana megtanulnia itt néhány embernek, hogy a klisé épp azért klisé, mert nem húzható rá mindenre és mindenkire.

A másik, amit a szátokba kéne rágni, az az empátia. Nézzetek utána, hogy mit jelent, "kedves nekemagyerekazelsőésakkorsemadombölcsibehaéhendöglünk Anyukák"!

Nem tudhatjátok, hogy mi történt a kérdezővel, és milyen élethelyzet kényszerítette ki ezt a lépést. És enélkül ítélkezni bizony undorító dolog.

Teljesen igaza van az utolsónak. Mi ugyanigy jártunk, csak akkor a pici már 2 éves volt. A férjem egyik napról a másikra " lerokkant". Porckorong sérve lett és műteni kellett, műtét után nem tudott menni sem. Vendéglátásban dolgozott és minimálbérre bejelenve, táppénz semmi. Egy év táppénz, aztán mikor visszament dolgozni, akkor ismét ugyanugy porckorong sérv, másik helyen, ismét műtét és megint 1 év táppénz. Nekem vissza kellett mennem dolgozni, mert ott volt a lakáshitel, fiam pedig ment Bölcsibe, mert férjem menni sem tudott hónapokig.

Kérdem én, mi van akkor ha a fiam akkor 5 hónapos???

Akkor arra kényszerülök, mint a kérdező !!!

Én akkor ugy tudtam ételt adni a fiam szájába, hogy el kellett mennem dolgozni és őt bölcsibe adni, DE ettől nem vagyok rossz anya és a kérdező sem az!!!

És ez nem arról szól, hogy nem gondolta át az anyagi helyzetét a baba előtt, mert ugye ara senki sem számit, hogy apuka "lebénul"

Az agyam eldobom... Végigolvastam a válaszokat, és kb 2-3 ÉRTELMES választ találtam, a többiben mindenki csak támad és kioktat, mert ti mind minta anyák vagytok, mi? Na persze...

"5 hónaposan megy a kisbabám bölcsibe. Hogyan ment a beszoktatás? Mik a tapasztalatok?"

Jaaaa, hogy most itt arra kéne válaszolni, hogy HOGYAN MENT A BESZOKTATÁS, MIK A TAPASZTALATOK?

Szóval aki tényleg "tudja" a választ, és van benne tapasztalata, na annak kéne írnia, és NEM nektek, kedves unatkozó anyukák! :-)

Kedves kérdező, te pedig ne is törődj a haszontalan válaszokkal, lesz ez még így se! :-)))) Sok sikert kívánok!

Jaj megszakad a szívem!!! :(((

Komolyan nem bírnám sehogy sem lelkileg ezt az atrocitást!

Az én pici fiam most lesz 4 hónapos, de ha egy órát a nagyinál hagyom, már akkor kivagyok!

Nem tud inkább valaki barátnő, vagy rokon vigyázni rá?

Legszívesebben felajánlanám, hogy én vigyázok rá! De szerintem ennek apuka nem örülne. :(