Másnak is megváltozott a férje, miután megszületett a baba?

A párom sokkal jobban szeretett volna már babát, szinte kapuzárási pánikja volt, hogy még nincs gyereke. Mindig mondta, ha terhes leszek majd "kényeztet". Ez nem így történt, sőt, mikor pozitív lett a teszt, utána is még azt mondogatta, hogy biztos nem az övé, stb. Mikor megszületett a manó, 5-6 hétig tök normális volt, majd ahogy múlt az idő egyre türelmetlenebb lett. Egész nap dolgozik (előtte is ennyit dolgozott), szinte 8-10 órakor ér haza este majdnem mindig. Ha 10 percre adom neki a gyereket, akkor már 2 perc után a játszószőnyegre teszi, alig játszik vele, nem nagyon beszél neki. Idegesíti, ha sír, mert csak nála sír, mondja ő, és hogy nem szereti őt. Hiába mondom, hogy velem van egész nap, alig látja, jó, hogy engem követ mindig a szemével és nála nem nyugszik meg olyan könnyen. Ilyenkor odaadja nekem vagy leteszi. Amúgy éjjel sem kel fel hozzá, hétvégén is keveset foglalkozik vele. Az is idegesíti, hogy nehezen akar szopizni a pici, sokat kell fejnem, pótást adni, hogy megszivat a gyerek engem. Szedek sokféle tejserkentőt,mondta, hogy hagyjam abba, majd kap csak tápszert. Persze én minden cseppet kifejek amíg csak tudok, nem tenném ezt a babámmal. Ha sokat sír idegesíti, sokszor csúnyán beszél a gyerekre is, sokszor mondja, hogy minek él, meg persze hülyeségből, hogy váljunk el. Kikészülök. Eddig nem lettem depressziós, imádom a kisfiam, őt legalább szerethetem (amúgy is olyan típus vagyok, hogy szeretek adni, bújni, kényeztetni). Ha a pici nem lenne befordultam volna. Mondtam neki, hogyha így folytatja miatta leszek depressziós és akkor majd nézegethet! Más is van ilyen helyzetben vagy csak én reagálom túl a dolgokat?