Hogyan lehet anyámasszony katonáját nevelni? Mit tegyünk, hogy ezt elkerüljük?

Sok éve foglalkozom már gyerekekkel (tanító és drámapedagógus vagyok), és nemcsak a személyes tapasztalatom alapján mondom, hanem bizony tény, hogy vannak olyan viráglelkű gyerekek, akikből ha megszakadsz, akkor se fogsz tudni mást nevelni. Más kérdés, hogy talán nem is kellene...

Persze létezik rengeteg olyan módszer, ami az önbizalmát és az önérdek-érvényesítési képességét fejleszti a gyereknek, de ez a platform nem alkalmas arra, hogy ezt ki lehessen fejteni, főleg, hogy MINDEN GYEREK MÁS, és más-más módon lehet sikerre jutni vele.

Ha konkrétan saját problémáról van szó, akkor inkább vidd el egy drámaped foglalkozássorozatra, vagy NevtTanba, gyerekpszichológushoz. Majd a szakember segít, ne itteni "nálunknagyonbevált" tippekkel próbálkozzatok, mert lehet, hogy többet ártasz az erőltetéssel, mint használnál, és ezt nem rosszból írom, csakis a gyerek érdekében.

Szerintem sehogy.

Alapvetően egy habitussal jön világra a gyerek, számtalan kutatás létezik ennek bizonyításra, abból a korból, amikor a környezet illetve a nevelés hatása még nem érvényesül. És látszik melyik gyerek anyámasszony katonája, melyik a kezelhetetlen stb.

Az egyetlen amit tehetsz, hogy habitusának megfelelő nevelésben részesíted és elfogadod olyannak, amilyen.

Egyébként pedig Orbán Viktor mondta, de igaza van, az első gyereket neveljük, a másodikat tanítjuk és aztán rájövünk egyikre sincs szükség és a mi feladatunk végigkísérni az életét és nézni ahogy felnő és kiteljesedik egy ember. Mert mindenkinek meg van a helye a világban. Az anyámasszonykatonájának is, csak segíteni kell, hogy megtalálja ezt a helyet. És ez így van.