Ha csak egyetlen dolgot tanácsolhatnál a gyerekneveléssel kapcsolatban a SAJÁT gyerekkorod alapján, akkor mi lenne az?

Én nagyon utáltam azt hallgatni, hogy:

"amig az én házamban vagy és az én kenyeremet eszed, addig az van, amit én mondok!"

Enélkül is tudtam mi a helyzet, de ezt a mondatot valahogy gyűlöltem és biztosan nem fogom ezt mondani a gyerekeimnek, mert ez számomra olyan, mint egy kalitka!

MEGHALLGATNI!

Nem vagyok anyuka, nem is illenék ide, de erre a kérdésre már most tudok válaszolni. Az egyik legeslegnehezebb korszakomban vagyok (kamaszkor), és ráadásul volt egy olyan élményem ,ami csak fokozza ezt az egészet. Senkinek sem beszéltem róla, de tegnap anyukám odajött hozzám beszélgetni, és mindent elmondtam neki, még azt is, amit iszonyú cikinek éreztem. És olyan jó volt, hogy megnyugtatott, hogy ez a kor egy próba, és hogy erős vagyok, és türelemmel, meg erővel túl fogok jutni rajta... Szerintem ez a lehető legnagyobb segítség, legnagyobb erő, amit egy szülő, egy anya a gyerekének adhat. Nekem a saját anyukám a példaképem, hiszen szerintem nála jobb anyát el sem tudok képzelni.

Nem kényeztet el, de mindent megkapunk, amire szükségünk van, figyel az öcsémre és rám, segít, és SZERET... És én nekem családi okokból van egy olyan nagyon erős elhatározásom, hogy nem akarom megnehezíteni a dolgukat a nevelést illetően.

13L

Dac korszakban jött a sértődött válasz: CSINÁLJ AMIT AKARSZ

Ezt eldöntöttem és nem fogom, csak lelkiismeret furdalást okozott.

De szerintem néha már mégis mondtam a fiamnak, és azt hiszem hatott. De azért odafigyelek magamra.

Amúgy sok mindent nem akartam úgy csinálni mint anyukám(nem volt rossz gyerekkorom, csak mások voltunk), de így 2 gyerekesen jövök rá, hogy hasonlítunk. Ami nem gond, mert azért jól megvagyunk nevelve a nővéremmel:)

Ha nem érzi jól magát egy közösségben, azt észre fogom venni, és inkább nem erőltetem. Ha kell, elviszem másik iskolába, mert ezen nagyon sok múlhat. Szegény anyám nem gondolta, hogy mennyit lehet egy gimiben sérülni. A tanulmányaimra, a személyiségemre igen rányomta a bélyegét.

Más: Ha elviszem egy klubba, edzésre, próbálok majd még egy ismerős kisgyereket beszervezni, nekem nagyon rossz volt óvodásan úgy balettra járni, hogy mindenki barátnővel volt, én meg egyedül.

Én soha nem verném a gyerekemet. Minden problémát meg lehet beszélni értelmesen, az meg már utólag semmit sem ér, hogy addig ütik a szerencsétlen gyereket, amíg el nem ered az orra vére. :(

Velem ezt tették a szüleim, de én sosem fogok ilyenné válni!