Nevelés kisbaba és kisgyermekkorban? Hol válik külön a kettő?
Megpróbálom körülírni, mire gondolok. Saját problémánk kapcsán gondolkoztam el egy dolgon, s nagyon érdekelne mindenféle vélemény. A legjobban Ranschburg Jenő kapcsán tudnék egy példát felhozni. Azt mondja, hogy a kisbabát nem szabad sírni hagyni. Mindig ki kell venni az ágyból, megnyugtatni. S, hogy 3 éves korig szolgálatot teljesítek, azután nevelek. S itt jön számomra az ellentét. De viszont a dackorszakban hagyjam ott a gyereket hisztizni a boltban, amikor földhöz vágja magát, mert nem veszek meg minden nap egy új játékot neki. Nézzem levegőnek, nem szabad, hogy engedjek, hogy lássa, én irányítok, nem ő. Előtte viszont mindenben engedjek.
Nekem ez az egész nagyon szimpatikus. Csak elgondolkoztató, mert: hol a határ a kettő között? Ha előtte mindenben kielégítem a gyerek igényeit, utána is ezt fogja elvárni, nem? Persze, hogy nem érti, miért nem kap meg mindent, ha egyszer előtte megkapott...De az is világos számomra, hogy egy kisbabát ne hagyjunk sírni.
De akkor most hogy kell csinálni?
Én írtam ki az előbb egy kérdést:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
Nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek. Félek, ha most engedek neki, nagyon a fejemre nő....Neki akarok jót, de neki sem jó, ha elkényeztetem. Viszont mindig is elítéltem azt, aki sírni hagyja a gyereket. De most itt állok, és fogalmam sincs mit tegyek, hogy ne rontsak el mindent, s ne adjam fel az elveimet sem.
Köszönöm, hogy elolvastad!:)
Köszi!!
Azt már próbáltuk sokszor, hogy mellettünk elalszik, s később átrakom a kiságyba...De egy ideje nem működik..Próbáltam sokszor azt is, hogy egy ideig hagyom aludni, hogy már mélyen aludjon, aztán rakom át óvatosan, de így is felébred..
Erdekes amit leirtal. En az alap problemat ott latom, hogy sokan szulokent nem olvasnak, igy nem tudjak, hogy milyen fejlodesi szakaszokon megy at a gyermek. Nem feltetlenul nevelesi iranyzatra gondolok, hanem fejlodeslelektanra. Hogy tisztaban legyen azzal, hogy mi a szeparacios szorongas, a dackorszak, hogy mit lehet a gyermektol elvarni az adott eletkorban. Van, hogy egyszeruen idegrendszerileg nem erett még arra, amit a szuloje elvarna.
Neveles mar az elso pillanattol kezdve zajlik, ahogyan a szulo viselkedik a kisbabaval, ahogyan reagal a jelzeseire, ezek mind "nevelik" a babat. Az igenyek kielegitese nem azt jeleni, hogy a gyermek szabadjara engedve mindig azt csinal, amit akar. Kovetkezetes a szulo, lefekteti az alapszabalyokat, meghuzza a hatarokat. Ez ad egy keretet a gyermek eletenek. A dackorszakon mindegyik gyerek keresztulmegy, ez egy fejlodesi allomas. De rengeteget lehet azert tenni, hogy minel zokkenomentesebb legyen. Pl ha vegiggondoljuk, hogy felnottkent mar megtanultuk kezelni a szamunkra idegesito hatasokat, ki tudjuk zarni, nem kezdunk el toporzekolni. Ugyanez egy kisgyerektol még nem varhato el. Hisztibe csaphat at a viselkedese azert is, mert rengeteg inger bombazza ot egyszerre, amiket nem tud befogadni, es ezt a frusztraciot le kell vezetnie valahogy. Ez lehet pl egy szupermarketes hiszti mogott akar. Tulzott elvaras az pl ha bemegyunk vele egy olyan helyre, ahol ott a sok jatek, de nem kaphat semmit, s mindezt fogadja el nyugodtan. Ez egy kisgyereknek sok. Minel kevesebb ilyen stresszhelyzetbe kell belevinni ot.
Szoval a lenyeg, hogy nincs hatar szerintem, hanem a neveles egy folyamat, amit az eletkor hataroz meg.
Nálunk így volt, nem tudom erre a tudományos magyarázatot :)
És igen , főleg fogzás meg egyéb gondoknál jött elő ez a nagy "rémület" a kiságytól. Ha visszaemlékszem, akkor volt hogy 3zor próbáltam berakni a kiságyba , míg aludt és csak felsírt, és befeszítete magát. Akkor mély levegőt vettem, még vártam 10 percet és újra. 4edszerre csak sikerült:) Ez egy -két hullám volt, ahogy jött, hónapok alatt el is tűnt. Most semmi gond nincs vele, itt alszik békésen mellettem lassan 3 órája a helyén.
De egyébként biliztetésnél ugyanez előjött. Csaknem, csaknem, zokogott a bili láttán is, dehogy tudtam ráültetni (peeddig máááááár rég szobatisztának kellene lenniiiiieeeee- "pedzegetések" innen-onnan); aztán én dafke pihentettem a dolgot, meg inkább csak többször ráirányítottam a figyelmét, hogyha netán, esetleg kellene , akkor ott van az "eszköz" stb. 1 hete szobatiszta, egyszercsak ráült, megtetszett neki, -pedig aztán az előzményekkel még vagy 1 évig is húzhattuk volna....:) Hullám,- ahogy jött, ment. Mi így vagyunk....:)
bocs, amúgy a nagy lendületben asszem elírtam a gyerkőcöm korát, 2 éves :)
Kb. 1 éves korától figyelek jobban arra, hogy mit hogyan teszek/mondok neki, ahol kell tartom, ahol kell engedek. (ilyen volt nálunk pl. az alvás dolog is).
Egy dolog még, amit a páromnak is mindig mondok: Hazugságokkal nem érdemes bepróbálkozni egy gyereknél. (pl. ha most ezt megeszed , utána labdázunk). a gyerkőc megeszi tegyük fel a kajcsit, a labdázásból meg nem lesz semmi. Eleinte még nem feltűnő, hogy "megjegyezte", de később majd odajön és hozza a labdát :)
Ugyanez a boltban is a helyzet, csak picit másképpen: ("tedd vissza azt a nyalókát, majd veszünk neked csokit!")
Ha nem vesznek neki csokit utána, megjegyzi;hogy csak "lekoccolták", ha meg megkapja a csokit, akkor meg rájön, hogy "jééé, ezt lehet így is?"
Épp ezért mi sosem veszünk /vettünk neki semmit látványosan és ha kivesz is vmit , akkor én visszateszem, és elmondom, hogy "nem szabad, ilyet nem veszünk". És az a vicc, hogy érti. Pedig dackorszakban van ám!:)
16:48as vagyok, az alvasos kerdeseddel kapcsolatban is irnek. Nalunk ugy alakult, hogy apa koltozott ki a haloszobabol, mert nagyon eberen alszik, nem tudna aludni az egy eves lanyunktol, aki 2x-3x ebred ejjel. Az ejszakai szopizasok miatt mellettem alszik a nagyagyban a lanyunk, igy tudunk mindannyian ejjel pihenni. Van kisagya is, ami a nagyagy mellett van, de a lanyom nagyon forgos, bejarja ejszaka
a nagyagyat, igy nem is eroltettem a kisagyat. Az esti rutin szerint ketten altatjuk apaval, kb 20 percen keresztul gurul, forog, vidamkodik a lanyunk, aztan szopi utan odagurul vagy hozzam vagy apahoz, es par perc mulva alszik. Korbe szoktuk rakni feltekert pleddel, hogy ne tudjon leesni. 11 honapos koraban megtanitottuk, hogy fenekkel lefele kell lemaszni az agyrol, ez majd neked is hasznos lesz, en is sokkal nyugodtabb vagyok azota. Nem szokott siras lenni az alvasoknal.
Jo helyen van a kisagy? Nem erzi tul elszeparaltnak?
Hú, mindenki nagyon hossza írt, ezért rázendítek, olvasás nélkül.
Szerintem a lényeges különbség, hogy a baba a szükségletei miatt sír: éhség, fájdalom, egyedüllét, félelem.
Ilyenkor az öleléssel biztatást, megnyugvást kap.
A nagyobb gyerek valamiért hisztizik, ami általában tárgy, vagy édesség.
Itt látom a különbséget.
Magamat adom feltétel nélkül, amikor szüksége van rá, de nem erőltetem.
A tárgyakat - magam helyett!!!, sok helyen a szülő odafigyelését igyekszik pótolni - azt nem, hiszen nem létszükséglet.
Az ölelés, bátorítás, figyelem viszont az.
épp válaszoltam a másik kérdésedre is.
most az a helyzet h anyóséknál vagyunk, itt nincs a kiságy hogy nappal benne altassam, mivel féleh h az ágyból leesne, a földön ágyazok meg, lefekszem vele-szopizásba belealszik, majd felkelek. másfél-két órát is elalszik, ha felkel kiabál:) 1 éves, de 9 hónaposan is igy volt, mert sokszor vagyunk itt munka miatt! (nem tudom miért nem vettünk mégegy kiságyat.........)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!