Ha távol éltek a szüleitektől, de nem vészesen távol milyen gyakran láthatják az unokájukat? Hogy oldjátok meg az utazást?

Szintén Bp-en élő nyh-i vagyok, kisbabával. Nekünk van autónk, így vonattal sose próbáltam utazni, bár egyszer szó volt róla és azt is bevállalnám. Pár hónapos koráig amint elindultunk, elaludt a mózeskosárban és már csak otthon ébredt fel. Kb. 5 hónapos korától néha megesett, hogy felkelt útközben enni, akkor megálltunk egy benzinkútnál vagy egy pihenőnél félreeső helyen és kendő alatt megszoptattam. Kb. 7 hónapos kora óta már szórakozni is vágyik útközben, ezért én vagy a férjem hátul utazik és játékokkal, könyvecskékkel szórakoztatja vagy beszél, énekel hozzá. Enni se állunk meg legtöbbször, inkább menet közben kikeverjük a tejpépet (sűrűre, hogy ne csöpögjön) és megetetjük, megitatjuk. Hála Istennek, nem szokott nyűgösködni, legfeljebb az út végén egy kicsit, akkor már nagyon biztatjuk, hogy csak egy kicsi van hátra.

Anyagilag valóban húzós, mi kb. 2 hetente megyünk, de mindig a férjemmel együtt. Külön nem járunk, mivel azt akarjuk, hogy elsősorban hozzánk kötődjön, csak aztán a nagyszülőkhöz.

Azt is meg lehet csinálni, hogy a nagyszülő szabit vesz ki és feljön hozzátok egy hétre pl.

Nálunk volt már ilyen is.