Szülnél 2. babát a mai világban?

Sztem a mai világ dekát nem rosszabb, mint a 'régi', nem dobnak le bombákat, mint apukám születésekor, lehet külföldre utazni, nem csak ünnepekkor látni banánt mint kisgyerekkoromban... Persze bizonyos dolgok rosszabbak lettek, mások javultak, de összességében a világ azért élhető és tele van lehetőségekkel. Az apukák régen se voltak mások, volt aki többet, volt aki kevesebbet foglalkozott a gyerekével.

Aki egyet se vállal be, mert ilyen a világ, az nem is vágyik rá, és az ne is vállaljon. Élni csak úgy lehet teljes értékűen, ha bevállalja az ember a vágyott dolgokat úgy is, ha vannak kockázatai, és jár lemondásokkal adott esetben. Egy gyerek pedig azzal jár, két gyerek még többel...

Szülnék, remélem fogok is.

Nem érzem kereknek magunkat a kistesó nélkül, bár most már nagyon jó volt a nyaralás hármasban a 20 hónapos fiunkkal, de akkor is.....

A családban, barátoknál mindenhol 2-3 gyerek van, vagy érkezik hamarosan a többedik, valahogy fel sem merül, hogy egyedül maradjanak (természetesen egészségügyi ok, az más). Szerintem a fiam jó 'nagy testvér' lenne.

Igaz, hogy még csak három hónapos lesz a Picikénk, de én már most is vállalnám. :D Persze azért még várni szeretnénk jövő tavaszig, de akkor teljes bedobással (már amennyi lehetőségünk lesz) indul a kis tesó várása. :)))) Remélem olyan hamar és gyorsan számíthatunk rá, mint a lánykánkra. Persze ha véletlen előbb szeretne jönni, sem gördítünk elé akadályt. :D

Butaság, hogy a mai világban... Ha mindenki így gondolkodna kihalna az emberiség. Tesó pedig kell! Természetesen nem egyszerű, de nem is lehetetlen két gyerekkel boldogulni. Csak akarni kell!

Mi úgy terveztük, hogy mikor elsős lesz a suliban a nagy, akkor lenne jó egy kistesó. Aztán az élet közbeszólt, olyan betegségem volt, hogy műteni kellett és utána évekig szó sem lehetett testvérről. Aztán azt vettük észre a férjemmel, hogy mikor bútorboltban jártunk, a fiunk odament egy emeletes ágyhoz, hogy vegyük meg, fent alszik ő, alul majd a tesója. 9 év van a két gyerkőc között, de nem bánom. Mikor elmondtuk a fiamnak, hogy lesz kisbabánk, első mondata az volt, hogy "NA VÉGRE NEKEM IS LESZ TESÓM". Szóval mindenképp jó a testvér, a korkülönbség sokat számít. Ha pár év van a gyerekek között, jól el tudnak játszani, ha sok év van köztük, a nagy már tud segíteni. Az én férjem is sokat dolgozik, gyakorlatilag én csinálom majdnem mindent itthon, max kiviszi a szemetet és lenyírja a füvet, de régebben egy gyerekkel még az is az én dolgom volt. Már nem fér bele.

Az első gyereknél még heti egyszer bevállalta az éjszakázást hogy tudjak aludni néha (tápszeres baba volt), a második gyerkőchöz már nem kelt fel. A kicsi 22 hós és még sosem aludta át az éjszakát, gyakorlatilag alvajáróként teszem a dolgom már egy ideje. De akkor is a legjobb dolog, hogy két gyerekem van. Sőt, ha más világ lenne, szülnék még egyet. De így azt hiszem elég a kettő.

Előző vagyok, szerintem más világ van mint régebben.

Akkoriban sokszor több generáció együtt élt, tudtak segíteni egymásnak, sokszor a nagymamák "kéznél" voltak. Volt hova visszamenni dolgozni, a gyerekeket felvették a bölcsibe, oviba.

Én rezgek, hogy mi lesz, ha lejár a GYES, vajon visszavesznek-e, hova tegyem a gyereket, ha az ovi elutasít, nagyszülők még dolgoznak, aki nyugdíja, ő is. Szóval nem könnyű. Régen sem lehetett könnyű, csak más problémákkal kellett megküzdeni.

Szülnék és szülök is! söt még harmadikat és negyediket is, megjegyzem nem vagyunk gazdagok. én nagyon örülök, hogy van tesóm, nem szeretném a gyerekemet ettöl megfosztani önzöségböl.

13 hónapos babám van és 26 hetes várandós vagyok.

Nekem 20 hónapos lesz a fiam,amikor megszületik a tesó.

Ha a férjem nem sokat segítene, megbeszélném vele a dolgokat. Szerintem az a férfi várja el, hogy kiszolgálják, akit kiszolgálnak.

Az én férjemnek nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha ketten főzünk ebédet, vagy éjjel felkel a gyerekhez. De ez nem magától alakult ki, ha úgy volt, kinyitottam a számat, kértem szépen, volt, hogy veszekedtem, de meg kell értenie neki is, hogy a háztartás és gyerekezés nem fáklyásmenet, és az ő felelőssége is.

22 hónap lesz a gyermekeim között. Nem látom nehezebbnek a mai világot, szerintem elviselhető.

Persze sokmindentől függ az ilyesmi: hol laksz, milyen munkalehetőségek vannak, milyen végzettséged van, mekkora a lakás, és mennyire boldog-harmónikus-kiegyensúlyozott a párkapcsolatod. Nekem az, hogy a férjem mennyit segít, nem mérvadó. Elvégre egész nap dolgozik, bakker, nem várom el tőle, hogy még fel is keljen a kicsihez, elvégre azért nem dolgozok én. Sőt, még én segítek neki céges ügyekben, és ez nem lesz másként akkor sem, ha a pici megszületik. Sok pénzt hoz a házhoz, az a minimum, hogy éjszaka aludjon.

1 gyerekes, 23 hetes km