Mi alapján bízza rá egy szülő a gyermekét egy idegenre?
Aki babysitter-kedni akar, annak szerintem ajánlatos egy tanfolyam. Én is szerettem a gyerekeket, de pl. fogalmam sem volt róla, hogy egy hányás/hirtelen láz/sírás/ hiszti esetén mit kell csinálni egy pici gyerekkel. A gyerekfelügyelet nem csak abból áll, hogy játszunk egy cuki babával. De nyilván, ezzel te is tisztában vagy. :)
Egy gyerekvigyázó tanfolyam biztosan sokat segítene. Nem gondoltál még rá, hogy gyerekekkel kapcsolatos szakmát válassz? pl. a csecsemő és kisgyermekgondozó szak. Két régi barátnőm is ilyen szakot végzett, bölcsiben dolgoznak, mellékesnek mennek babysitternek. A szülők megbíznak bennük, hiszen ismerik a gyerekeket, találkoztak a vigyázandó kicsivel is, helyt tudnak állni baj esetén is.
Ha nekem kellene választani kb. ezek lennének a kérdéseim:
- milyen nevelési módszert tartasz helyesnek?
- a testi fenyítést, kézre-fenékre csapást helyesnek gondolod-e?
- ismered-e a gyermekgyógyszereket? (pl. egy lázas állapotnál tudod-e melyik gyógyszert kell alkalmazni, amíg értesíted a szülőket, hogy jöjjenek....)
- vannak-e tapasztalataid gyerekekkel, hogyan jössz ki velük, mik a fegyelmezési módszereid?
- milyen ételeket ehet egy kisgyermek, meg tudod-e etetni?
- mennyire vagy rugalmas?
Köszönöm az eddigi válaszokat! Én a szociális munkás szakmát választottam, de csak azért, mert nem volt lehetőségem a szülővárosomon kívül tanulni és ott elég korlátozott volt a szakok száma/fajtája.:( Az a baj ezekkel a gyermekbarát szakmákkal, hogy nem lehet sajnos megélni belőlük, ami elég nagy probléma, lévén, hogy én is szeretnék gyereket és őt is el kell tartani valamiből. Azért is gondolkodom inkább egy babysitter tanfolyamon, mert mégis lenne a kezemben egy papír (és tudás a fejemben) és mellékállásként, akár hétvégente szívesen csinálnám. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem csak játszani kell egy gyerekkel, de úgy gondolom, hogy minden munka öröm egy aprósággal:)
Az a válaszoló, aki 22 évesen vállalt először gyermekfelügyeletet: én is így szerettem volna kezdeni, de így belegondolva valóban elég sokmindent kell tudni azért, hogy teljes biztonsággal kijelenthessem, hogy képes vagyok ellátni egy kisgyereket. Persze jó lenne, ha a szülő mutatná meg, hogy mit hogy kell csinálni, de a váratlan helyzetekre is jó felkészülni.
Örülök, hogy írtatok, várom a további válaszokat is!:)
Szia!Szeretném megkérdezni, hogy merre laksz, mert én keresek bébiszittert másfél éves kislányomnak.
Én pont ezért szeretnék 20 év feletti lányt, mert felelősségteljesebb, mint a tizenévesek.Én is még fiatal vagyok, és visszagondolva a 10-es évekre, nem bíztam volna magamra egy gyermeket.Na jó, maximum nagyobbat, olyan 6 éves kortól:)
Szerintem olyan anyukáknál kell körbe nézned, akinek már kicsit nagyobb a babája.Nem újszülött, vagy néhány hónapos, hanem mondjuk 1 éves kor feletti.Mikor kicsi volt a babám, sokszor én sem tudtam mi a baja, nemhogy egy bébiszitter.Most másfél évesen már mindent ehet,tud enni-inni kérni,már nem esik-kel, megy rendesen.Így most jött el az a kor, hogy rámerem bízni másra.
Olyan babát szerintem szívesebben rádbíznak, aki valami szinten "független".Aki mindent megeszik(így nem kell a szülőnek attól tartania, hogy olyan ételt adsz, amit nem ehet), aki egyedül elalszik, és kér enni meg inni.(tehát nem áll fenn az a veszély, hogy éhezteted, mert nem jössz rá a jelzésekre:))Maximum egy pelenkázást kell megtanulnod, ami szerintem nem bonyolult:)
Természetesen ha elvégeznél egy tanfolyamot, akkor jobban megbíznának benned.De a véleményem szerint ha ugy kezdenéd, hogy nagyobb babákra felügyelsz,akkor már elmondhatod, hogy legalább van tapasztalatod, így a kisebbeket is könnyebben rádbíznák.
Ha gondolod írd meg, hogy hol vállalsz felügyeletet:)
És sok sikert:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!