Meg voltatok ijedve amikor megszületett a pici és hazavittétek?

Ne félj! Nagyon jó érzés hazajönni a picúrral, picúrokkal! :) Soha el nem felejtem! ( a kórházat sem, én ott is jól éreztem magam)

Sírni kb 6 hétig minden nap sírtam, de örömömben, hogy végre itt van egy csöpp baba, hogy Ő tényleg a mi kisbabánk! Érzelmi hullámok várhatóak, de ez teljesen normális! Mai napig minden héten azon a napon amikor született emlékezem és mondom neki, hogy ilyenkor épp mi történt velünk a szülőszobán!

(23 hetes Kistücsök anyukája)

Én sem féltem, és megijedve sem.Nekem olyan természetesnek tűnt minden.Szerencsére simán ment minden,nem kellett segítség.Csak a párom volt itthon velünk 2 hétig,utána összeszoktunk teljesen a babával.igaz a te helyzeted más,mert neked egyszerre kell kettőre vigyázni.Depis nem voltam és szerintem nem is leszek,nem vagyok depis fajta!

Ne aggódj,szerintem minden simán fog menni,ha kapsz segítséget akkor fogadd el!

Boldog babavárást!

Nekem a világ legjobb érzése volt itthon lenni, a saját otthonomban, a férjemmel és a kisgyerekünkkel. abban az első néhány napban nem érdekelt, hogy fáj, nem érdekelt, hogy nem alszok, csak a picur létezett. Úgy épültem fel a szülés után, hoyg észre sem vettem. tettem vettem, takarítottam, néha szóltak, hogy üljek el. Igazából a nehezebb időszak később jött, mikor kimerült a szervezetem. Voltak sírósabb napok, mikor holdkórosnak éreztem magam egész nap, mert éjjel 4-szer keltem. Ezen is túl lesz az ember, bár nagyon sokat jelent, hogy mellette van-e egy igazán szerető és megértő férj, aki kiveszi a részét mindenből, segít, vigasztal és nem azt kérdezgeti, hogy mikor lehet már szexelni:-)

Kitartást kívánok, nagyon sok boldogságot a Babákhoz! Hidd el, minden rendben lesz, minden ösztönösen menni fog! Mindenki azt hiszi előtte, hogy ő nem fogja tudni, és mégis mindenki tudja, mit kell csinálni, hogyan kell megfogni, stb! Sok Boldogságot kívánok!