Mi tennétek a helyemben? Újabb anyós kérdés.
Két hete hétvégén elutaztam a barátnőimmel egy hétvégére, és itthon hagytam a férjemet a 15 hónapos kisfiunkkal, ő pedig áthívta az anyját segíteni. Amikor leugrott a boltba, anyósom azzal fogadta rikácsolva, amikor hazaért, hogy mi szomjaztatjuk a gyereket, mert lám, 10 perc alatt már a második cumisüveg szörpöt issza meg, és hogy ő egy sz.rházi kölyök, mert disznóólban él a családjával (lakást újítunk, így az egyik szoba tényleg zsúfolt, de a gyerek oda nem megy), és különben is, én milyen anya vagyok, hogy itthagyom a családomat anélkül, hogy főznék rájuk (a történet szempontjából lényegtelen, de volt főzve). Mindezt a gyerek előtt. Kb. negyed óra üvöltözés után hazaviharzott.
Nem voltam ott, de el tudom képzelni a jelenetet, amikor még csak együtt jártunk, egyetemisták voltunk, és többször zavart haza ordítva azzal, hogy tönkreteszem a családi életüket, és a fia miattam nem tud tanulni. Az esküvőnk óta azonban kedves volt, igaz, többször volt már vitánk a szörp és társai miatt. Én hagyom, hogy ő ilyeneket adjon a gyereknek, csak itthon nem iszik ilyesmit.
Anyósom akkor kb. egy hétre eltűnt, majd elkezdett hívogatni, hogy mikor megyünk át kettesben a babával. A férjem nem hajlandó beszélni erről a jelenetről vele, azt mondja, csináljak, amit akarok, de inkább én is csak hárítsak. Én nem akarok kettesben átmenni hozzá, és már gondoltam, hogy megmondom neki, miért nem, de nem tudom, ez ilyenkor az én feladatom? Mert ez az állandó „hát majd megbeszéljük” már iszonyú kellemetlen.
Mit tennétek? Megmondanátok? Vagy hárítanátok tovább?
Az biztos, hogy a férjem igazat mond, ismerem őt is meg anyóst is, és látszott rajta, mennyire megviselte az egész.
Szerintem beszéljétek meg, és mond meg neki a véleményed. De én tuti, hogy kiosztanám a fejét. Ha megsértődik, akkor megsértődik. Majd megbékél. Jó hogy megissza a szörpöt, fiam is inná egész nap. De itthon nincs, csak víz vagy tea. Azt is szereti szerencsére. De szörpiből biztos több csúszna neki is.
Jól tetted, hogy elmentél, legalább kikapcsolódtál. Most komolyan van valakinek normális anyósa? Az enyémmel nincs gond, amióta terhes lettem. Addig együtt laktunk, árultuk a lakást, de valami kegyetlen volt. Már a végén külön konyhán voltunk, külön mostunk. Na mindegy, hosszú történet. Amióta elköltöztünk normális, nem szól bele semmibe. Bár kisfiunkra nem mer vigyázni több órán keresztül azt mondja (2,5 éves), ha nincs otthon az élettársa. Mit ne mondjak, szívem mélyén nem is bánom.
Ha nem akarsz átmenni (amit tökéletesen megértek), akkor mondd el neki egyenesen!
Én nem akarom azt megkérdőjelezni, hogy az időseket tisztelni kell, meg az anyósban tisztelni kell a férj anyját, de az nem jelenti azt, hogy egy anyós bármit megengedhet magának. Ha ilyen szinten szapul Téged, ráadásul a gyerek előtt, azt kérd ki magadnak nyugodtan! Ha mindig hárítasz, és megpróbálsz simulékony lenni, akkor azzal csak azt éred el, hogy ő úgy érzi, hogy még többet megengedhet magának.
Különben nem értem, hogy ha ő ilyen (és Te ezt jól tudod), akkor miért hívjátok segíteni. Az ember nagyon sok mindentől megkíméli magát azzal, ha jól megválogatja, hogy kinek legyen hálás.
Szia,
én már semmin nem csodálkozom anyós fronton. Azt viszont nem értem, hogy miért akarja, hogy te meg a baba kettesben átmenjetek hozzá. Vagy amúgy ennyire jóban vagytok?
Az én anyósom, mikor nagy ritkán átjön hozzánk, mindig úgy akar időzíteni, hogy a fia ne legyen itthon. (persze legtöbbször hazarendelem:)) Ezt sosem értettem, mert mi aztán tényleg nem komáljuk egymást, plusz ha bármi kérése van a gyerekkel kapcsolatban (pl el akarja vinni sétálni) azt mindig a férjemmel tárgyalja meg, mintha én ott sem lennék.
A ti helyzetetekben megmondanám, hogy a férjem ezt és ezt mesélte a múltkori történésekről, ami neked nem tetszett. Esetleg azt megbeszélhetnétek.
De amúgy nálunk is ez volt, igaz sógornővel. Én mindig lenyeltem a békát a férjemre való tekintettel, hárítottam, simulékony voltam, mert hát mégiscsak a család...aztán egyszer nem úgy csináltuk a dolgokat, ahogy a sógornőm előre eltervezte, na azóta nem áll velünk szóba, és mindenek vagyunk, csak fehér emberek nem. Ez a család:)
Én azt tanácsolom, játssz nyílt kártyákkal, ha elnéző maradsz, csúnya vége lesz, nagyobbat durran a végén.
A férjemmel elég furcsa a viszonyuk, állandóan összevesznek, így akkor szeret jönni, ha ő nincs itthon. Én tényleg simulékony vagyok, nem szeretem a balhékat, sokmindent lenyeltem, mondta is mindenkinek, mennyire szeret. Na, úgy látszik, ennyire. :D
Egy vagy két alkalommal fordult eddig elő, hogy kettesben mentünk át hozzá, de nem szeretem, olyankor nem akar hazaengedni, "Jaj, maradjatok már, mégis mi baja lesz, ha egyszer később fekszik le?" stb., meg iszonyú erőszakos, de olyan stílusban, mintha szívességet tenne, biztos ismeritek ezt a típust, én meg nem érzem, hogy olyan viszonyban lennénk, hogy helyre tehetném. De igazatok van, ha még egyszer hív, elmondom neki, mi a szitu. Bár továbbra is úgy gondolom, ez a férjem feladata lenne.
Szia.Mindenkepp beszeljetek meg vele ,nem jo magadban tartani az ilyen dolgokat.Ez a majd megbeszeljuk nem megoldas egyszer ossze fog gyulni ez a sok megbeszeletlen dolog es annak tuti rosszab vege lesz.
Off:Kedves elso valaszolo.:
6 eve vagyok a ferjemmel es anyosom soha nem piszkalt az elejetol jo a viszonyunk.Igen nekem normalis anyosom van olyan mint a 2-es szamu anyukam.Tudom ritka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!