Hogyan osszák be a napjukat azok a kisbabás anyukák, akik mindennap főznek, ragyog a lakás a tisztaságtól és rengeteget játszanak a babájukkal de nincs segítségük?

A "titok" szerintem az, hogy nem töltik minden percüket a babával. Nekem 3 van, de már az elsőt leraktam, úgy hogy lásson engem és csináltam mellette a dolgaimat. Nézelődött, megtanult szépen egyedül játszani, elfoglalni magát. Énekeltem neki, néha odamentem megsimogattam, de utána csináltam tovább a dolgomat. Aztán jön egy foglalkozós időszak, amikor játszunk, mondókázunk, utána megint egyedül.

Amikor mind a 3 megvolt már végképp nem lett volna időm a pici nyakán ülni egész nap. Nagyon szép okos, nyugis (mostmár kamasz) gyerek lettek belőlük.

Naez engem is érdekelne.

Én minden nap főzök (délelött)közben takarítok és mire végzek az egyik helységgel addigra csatatérré változtatják a másik szobát. Nálunk főleg a játékokkal vannak gondok.Amerre mennek mindenhová tesznek egy- egy játékot.Soha nem érek a végére. De nem érdekel.

én első

Nagyobb gyerekeknél erre jó a játszószoba. Nálunk ott azt csináltak, amit akartak, rajzolhattak a falra, kirakhatták a vonatot, hatalmas várakat építhettek, de játékot a lakás többi részébe nem volt szabad hurcolászniuk.

13:53 as vagyok.

Na jó de nálunk nem lehet megoldani a játszőszobát,mert pont annyi szobánk van ahányan vagyunk. Vagyis mi vagyunk a nappalibán a két gyerkőc meg a saját szobájában és sajna ennyi. Meg különben is a kicsi még csak 1 éves neki hogy mondjam meg hogy ne üljön ki játszani a konyhába hozzám amíg főzök? Ha beviszem meg csak ordít. Neki nem kell hogy kézbe legyen de nagyon sokszor igényli azt hogy lásson. De elöbb utóbb úgyis kinövi.

én első

A kicsiket én is hurcolásztam, az természetes, ő még látni akart. Nekem nagyon bevált a régi jó fa járóka, azzal huzigáltam a lakásban, a konyhába, ki a teraszra. Ha fel akart állni, feltudott, ha gyalogolni akart, akkor rótta a kilómétereket a járókában. Aztán amikor már nem kellett, hogy mindíg szem előtt legyen, akkor mehetett egyedül.

Én ugyan messze nem felelek meg a kérdésbeli kritériumoknak, mert nem patika a lakás, és csak 2-3x főzök egy héten :)

De én is úgy oldom meg, hogy míg főzök/takarítok, addig a 7 hós lányom ott van velem a szobában/konyhában, beszélek hozzá/énekelek/mondókázok, vagy egyszerűen csak nézi amit csinálok.

Egyedül max 10-15 percig van el, utána kell neki egy kis simogatás, vagy egy pillantás:lecsekkolás, hogy igen-itt-van-anya-nem-tűnt-el

:)

Mivel max 2x30 percet alszik napközben, ezért nem tudok úgy időzíteni, hogy majd mikor ő pihen én ezt-azt elvégzek.

Merthogy nem pihen, pörög egész nap, igazi kétemberes baba, a védőnő kérdezi mindig, hogy hogy bírom?... hát nehezen. De biztos csak én vagyok a béna, mert a játszótéren is mindig eldicsekednek a többi anyukák, hogy nekik ilyen-olyan jól megy a háztartás ellátása + gyereknevelés + szexistennőnek levés.

Az elsőtől kérdezném: hány hós korukig hurcolta őket? Utána meddig tartott, míg megszokták, hogy nem lehetnek együtt a mamával (gondolom, ilyenkor torkukból üvöltöttek)? Köszönöm előre is és bocs a közbekérdezésért!

Nálunk a takarítás bánja, az az utolsó. A kisbaba az első, enni meg kell, emiatt. Császár után nehéz volt, de férjem sokat segített, amennyire tőle tellett, hogy azért be tudjanak jönni a vendégek. (Akik közül férjem összes rokonsága anyósomnál jelentkezett be, akit megkértem, hogy 2 hóig senki, de nem foglalkozott vele.) Kb a 3. hótól észrevehetően éreztem, hogy nehezebbet is tudok emelni, a babát sokkal jobban bírtam cipelni a nagyobb súlya ellenére, mint azelőtt. Majd vettünk egy Mai Tait, előbb kellett volna, ezt használom a lakáson belül is (gerincprobl-m van gyerekkoromtól). Ha WC-re megyek, a Wc előtt van mindig az autósülés, hogy lásson. Sokar segített eddig a gurulós bölcsi is, mindig ahová megyek, a földszinten. Most 6.5 hós, így már nem biztonságos, a járókát próbáltam, de eddig nem szerette, meg az nem gurul mindenhová, a járólapok miatt nem tehetem a kicsi nappalin kívül le a földre, így keresem a megoldást.