Jon a masodik baba? Igazabol egy kis biztatasra lenne szuksegem, mert nagyon megijedtem. Bovebben lent

bírom az ilyen apákat.

akkor miért nem védekezett ??

Szia!

Nálunk 11 hónapos volt a fiam, mikor kiderült, hogy ismét várandós vagyok. Az túlzás, hogy a férjem örült volna, de az, hogy elvetessük, részéről fel sem merült. Igazából én nagyon megijedtem, hiszen nem lesz 2 év a korkülönbség a gyerekeink között. És persze az anyagiak, de nekem a legnagyobb fejtörést a kisfiam okozta, hogy mégis hogyan bírja majd az elejét, amikor igazán kicsi a baba. Három napig elég pocsékul voltam, el sem tudtam képzelni, mi lesz velünk.

Végülis a férjem a maga módján (ő sem az az érzelemkimutatós fajta:))biztosított a támogatásáról, most 24 hetes vagyok, és nagyon várjuk a kicsit!

Szerintem adj egy kis időt a párodnak, valószínű fel kell dolgoznia neki is ezt a kis sokkot.

Mivel jár? Az elején nagyjából a pelus árával, ruhák talán vannak a fiadról . Amúgy meg a te gondod lesz nap közben a gyerek, gyerekek.

Mi terveztük a tesót, 1 múlt a lányom mikor elkezdtünk próbálkozni és elsőre sikerült, 14 hós volt a lányom mikor megtudtuk hogy ikrek. Hát akkor én voltam a legboldogabb és a legjobban besz@rva a világon. Aztán nálam ez gyorsan elmúlt, pár nap múlva mindenki más volt be....va rajtunk kívül a párommal, mindentől féltek hogy mi lesz velem, babákkal, stb. Mikor megszülettek, párom nagyon sokat segített, egyedül ezt nem is bírtam volna, 21 hónap van a lányom és az ikrek között. Ezzel az ésszel ha egy baba van, kisújjból kirázom, és szerintem neked sem lesz gondod vele. Nem azt mondom hogy nem nehéz, de ha én elbírok a 3mal, másnak is megy. 1 évesek lesznek a fiúk 2 hét múlva, lányom 3 novemberben, már minden megy, szépen elvannak sokszor hármasban együtt. A tieid is biztosan így lesznek. Meg ott vannak a szüleid, segítenek biztosan. És a párod is megbékél, ha tudja szeretni a fiát, nem fog tudni nemet mondani a csöppségnek sem. :-)

Mi nagyon szerettünk volna babát, de mindig azt vártuk, majd csak jobb lesz. Apóssal élünk, kész rémálom az egész. Utálom, s utálok itt lakni.

Nekünk az vezetett a végzetünkhöz, hogy hagytam magam rávenni, hogy a páromhoz költözzek,holott úgy szerettem volna, hogy albérlet, s idővel összeköltözünk. Apósnak köszönhetően (kiskorában eldobta magától, inkább a piát választotta) általános óta ismerem. Néha évekre a gyámhivatal a nagymamájának adta a szülői felügyeleti jogot, s olyankor együtt jártunk általánosba.

Meg volt beszélve a párommal, hogy ha fel is jövök, max. 1 hét. Összeköltözésünk előtt halt meg anyós, még nem is nagyon ismertem, s após elkezdett inni. S ennek már 3 és fél éve. Mindig itt élünk a férjemé a lakás, amiben lakunk, a nagyapjáé volt, s apósé a haszonélvezet, a másik ingatlan is a páromé, ahová após nem engedi, hogy kiköltözzünk, csak egy feltétellel, ha nyugdíjas korára vissza szolgáltatjuk. Olyan picike a lakás, hogy a szobába bevisszük a francia ágyunkat, s még szekrény se fér el, nemhogy egy gyerekágy. Egy szobás amúgy. Konyha még kisebb mint ami itt van.

Úgy élünk apóssal, hogy a nagy szoba az ővé, nem hajlandó cserélni. A kicsi szobába igaz befér a gyerekágy, szám.gép asztal, szekrény, egy kicsi, keskeny szekrény, inkább magasságában nagy szekrény a gyereknek. Ennyi, s hely alig van. Folyosó olyan picike, hogy a babakocsi épphogy átmegy rajta.

Én 27, párom 28 éves lett, mire megszületett a kisfiúnk, mondjuk mi már idősnek éreztük magunkat. De már untam, hogy após miatt nem haladunk, elveszi a pénzünk egy részét, s párom meg tart tőle, inkább leadja, s hagyja magát zsarolni, hogy ha elmernénk költözni, akkor újra inni fog. Félti az apját, annak ellenére, legalábbis ezt mondja, hogy néha már a halálát kívánja, annyira elege van neki is belőle.

S amit jobban félt, az a ház, mert mindkettő az ő nevén van, s após a haszonélvezője.

Mi is mindig vártuk, majd csak jobb lesz, eleinte olt is lehetőségünk albiba menni, de akkor megzsarolta após a fiát, ha nem költözünk vissza, inni fog. Ezt még a kórházban mondta, mert úgy költöztünk el, hogy már nem bírtuk elviselni,hogy iszik, fáradtak voltunk. A kapcsolatunk is kezdett a párommal megromlani, s közösen úgy döntöttünk, megyünk albiba. bánom azt a napot, hogy újra hagytam magam, párom által rábeszélni, hogy kis időre visszaköltözzünk másfél évvel ezelőtt :(

Viszont annyiban nyugodtabb a párom, hogy nem fél, hogy mi lesz a házával, mert annyiban igaza van, az apja olyan adósságokat csinált, semmit nem fizetett, nekünk kellett befizetni, a ház ajtaját nem csukta, ha jöttünk ellenőrizni, s dolgozott, nyitott ajtó várt minket.

Annyira elegünk volt, hogy nem haladunk, én is egyre jobban akartam babát, hogy egyszer a párom beszólt, legyen amit szeretnél, holott mindig is ő szeretett volna hamarabb, én meg úgy, hogy biztos anyagi háttér, s utána a baba, hogy ettől a helyzettől még jobban szerettem volna, meg a párom is remnykedett, hogy akkor az egyik házát használhatjuk, s nem közösíti ki após mind2őt.

Hát ne így lett. Amúgy első próbálkozásra összejött, bár terveztük, hogy egy év múlva, mivel minden ismerősünk panaszkodott, milyen nehéz összehozni egy kicsi babát.

S addig is próbáltuk úgy alakítan az életünket hogy jó legyen.

Hát időközben megtudtuk, hogy baba lesz, párom beszélt az apjával, hogy nagyapa lesz Nálunk ő szerette volna h elvetessem, s azt hitte ezt követően a párom, ha megtartjuk, akkor benne lesz, hogy a másik ingatlant adjuk el, s veszünk itt ahol élünk egy kis családi házat vagy kiköltözünk. Hát nem így lett. Após mellett igaz szenvedek,bár a gyerek születése óta nem iszik, igaz nem nagyon foglalkozik az unokával, ott teszi tönkre a dolgait ahol csak tudja, több rezsit vesz el tőlünk.

Nem alkalmazkodik, ha a gyerek hozzátáplálásánál. Kisajátítaná a konyhát. Persze nem hagyom magam, de gyerek mellett ez nem mehet sokáig.

nekünk papíron tényleg van két házunk, de egyiket se használhatjuk nyugodt szívvel. Úgy ahogy mi szeretnénk :(

Egy fizuból, baba mellett nehéz lenne az albi, de már csak azt várom, párom belemenjen, mert inkább nélkülöznék, valahogy megoldanám, de inkább szegényebben albi, mint egész életemben após :(