Milyen a gyermeketek? Milyen az anyaság?

10 hónapos lányom van.

6 hónapos koráig üvöltött, addig azt gondoltam, hogy az anyaság szörnyű...nem ért semmiféle más inger, csak a sírás a négy fal között, főleg, hogy ősszel született és nem is lehetett olyan sok időt kint lenni, amikor beköszöntött a tél.

Azt hittem dilinyós leszek a sok-sok sírástól.

Aztán 180 fokos fordulatot vett a kislányom, és egy mosolygós, vidám, édes kiscsaj lett belőle. Akkor már kezdtem érteni, hogy az emberek miért vállalnak esetleg még babát. :)

A fejlődését nézni csodás dolog. Napról napra mutat valami újat, okosodik, ügyesedik. S sokszor megnevetett az aranyos kis arckifejezéseivel, grimaszaival, és azzal hogy mennyire tud örülni pl. az állatoknak (hangosan kacag és sikít, ha boldog). Ahogy teszi a kis lábait, ahogy fog a kezével, és amikor a nóziját a nózimhoz érinti, nagyon jó dolog.

Lányom érzékeny, nagyon érdeklődő, kicsit már most önfejű.

Jól alszik, jól eszik, úgyhogy nem panaszkodhatom.

Csak az első fél év volt nagyon nehéz. Egyrészt a sírás miatt, másrészt amiatt, mert egy új helyzetbe kerültünk a férjemmel, már nem ketten voltunk, hanem hárman, ettől felfordult az életünk, meg kellett tanulnunk, hogy most már más a fontossági sorrend, és mindenben a lányunk az első.

Az anyaság minden szépsége mellett nehéz is, leginkább azért, mert ez egy 24 órás szolgálat minden áldott nap. Igazi szünet, szabadság nincs.

De most már el sem tudom képzelni, hogy ne legyen itt köztünk.

Óriási felelősség, hatalmas öröm, sok nehézséggel, sok boldogsággal.

Mindjárt 3 éves lány anyukája vagyok. Az anyaság, hát az valami csoda.. :)) Előtte kicsit "nyálasnak" éreztem, hogy mindenkitől ezt hallom, bevallom őszintén. De aztán rájöttem, miről beszélnek :) Semmihez nem hasonlítható érzés, nekem pld. még a szerelemnél is sokkal erősebb, jobb érzés :)

Az első hat hét nem volt leányálom, ideges voltam, fáradt, kimerült, és azt hittem, itt a vég, mindig így lesz.. sírás, etetés, alvás, sírás, etetés, alvás... :( Aztán fogzás... jaaajjj.. Hát vannak nehéz pillanatok is, az biztos :)

De mikor elmúlt olyan 1-1,5 éves, na igazán én onnantól kezdtem élvezni, és felfogni, hogy mi is van. Most már 3 lesz, és nagyon jó. Jókat lehet vele beszélgetni. Szeretget, simogat, nagyon aranyos, szép lelkű kislányt sikerült belőle nevelni (eddig). :)) De állunk a további kihívások elé :)

Az anyaság egy csoda. Csoda szép és csoda nehéz. Csoda öröm, csoda feszültség. :)

Néha hihetetlen boldog vagyok, néha pedig iszonyatosan fáradt.

Az anyaságban benne van minden. Minden, amit el sem lehet képzelni! Minden jó, minden nehézség. Soha nem volt még olyan dologgal élményem, ami ennyi mindent, és ilyen sokat jelent egyszerre.

Az anyaság nem egyszerű fogalom! Szinte megfogalmazhatatlan!

Lányom egy édes, mosolygós, kedves kislány, aki pillanatok alatt képes átalakulni egy igazi kis boszorkánnyá. Nekem szülőnek pedig az a dolgom, hogy így mindenestül elfogadjam, és megpróbáljam a helyes irányba terelni. S közben remélem, hogy majd 20 év múlva azt mondja, hogy ő is ilyen anya akar lenni. Én legalábbis ezt mondtam anyukámnak, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ebben édesanyámnak mennyi, de mennyi munkája volt! :)

4 hónapos a kislányom és most kezd megnyílni előtte a világ.

Csodálatok kis tünemény. Mosolygós, vidám kis emberpalánta. Szeret csavarogni és jókat nézelődni a babakocsiból, ha valaki szimpi neki, akkor jó nagyot kurjant neki. Ha elfárad, vagy valami nem kerek a kis világában, akkor picit sír.

Következetesen, de szelíden neveljük, remélve, ha felnő, jó ember lesz belőle, de gondolom minden anya így van ezzel. :)

Az anyaság? Húúúúú, de rég öta vágytam már rá! Most 29 éves vagyok, és ennél klasszabb, de fárasztóbb munkám még sosem volt. :) nagyon jó érzés, hogy egy ilyen kis apróságnak átadhatok minden tudást és szeretetet, ami csak bennem van. :) Néha sajnos elfogy a türelem, ilyenkor nagyon mérges vagyok magamra, próbálok félre vonulni, hogy a gyerek ne érezze meg, de sajnos nem mindig sikerül.

Most még egy babánk van, nem is tervezünk többet (Őt sem terveztük), de egyre inkább úgy érzem, szeretnék még legalább egy babát. Szerintem az anyaságnál nincs szebb a világon! Sok lemondással jár az igaz, de cserébe olyan sok más jó dolgot kapsz! :)