Más is érzi úgy néha, hogy egyszerűen nem megy neki az anyaság?

Kisbabám 6 hós. Már az elejétől valamiért kevésbé tudom magamra vonni a figyelmét. Ha a kezemben van, vagy ha felemelem és beszélek hozzá, "átnéz" rajtam, nem tudom, miért... Apára kicst jobban figyel, vele nevetgél is néha, de az az általános, hogy amikor nálam van - apát nézi, amikor apánál, rám néz. Okos baba, így vonja magára mindkettőnk figyelmét, de mégis rossz érzés, amikor a nap nagy részében kettesben vagyunk.

Születésétől fogva sokat énekelek neki, és mindent mondok, amit csinálok, próbálok "vele kommunikálni", mindez mintha csak olyan természetes háttérzaj lenne...

Az egész napos nyöszörgéstől kész vagyok. Mivel ebben a házban úgy lehet megoldani, hogy a nappaliban egyedül hagyom a szőnyegen, sajnos nem látok rá - akkor egy idő után azért sír, mert nem lát. Még nem mászik, hanem húzza magát. Közben ha kicsit megüti a fejét, pl. egy játékra fordulva vagy ha a parkettre mászik, nyöszörög vagy sír. A konyhában van a járóka, ide nem is nagyon lehet beletenni, mert a fehér necc hálón alig látni át és kevesebb a mozgáslehetőség - még mindig tovább marad meg egyedül a nappaliban. Most már a kezemben tartani is képtelenség, ha eszek vagy bármit csinálok, mert már minden érdekli, mindent meg akar szerezni. A szopizások is úgy telnek, hogy közben állandóan fel akar ülni és nyöszörög, szemmel láthatóan szenved, már az elejétől ez is. (Ennek oka ismeretlen, egy másik kérdésben feltettem.) Most evett, a leghosszabb idő nyöszörgés, sírás nélkül 2 perc volt. (Allergiám miatt még javasolt min 1-2 hetet várni a hozzátáplálással.) Éjszakánként 1-2 óránként felkelek még mindig, tudom, nem éhes, de erre sincs általános recept. Ha nem adom a mellemet, képes teljesen felébredni és akkor felborult a sokára kialakított éjszakai alvás. (Éjszakát-nappalt felcserélte eleinte, majd az esti elalvással küszködtünk hónapokon át, amit végre sikerült kialakítani szopi nélkül - kivéve ha pont úgy jön ki, hogy szopi+alvás együtt.) Nappal is keveset alszik, ezzel is hónapokon át próbálkoztunk (sötét szoba, kevésbé sötét, zene, hintában, felöltözve overállban...stb), az egyedüli tuti módszer: ha igazán álmos. Ez meg nem sokszor van, napi 9-11 órát alszik. Persze szopi közben mindig, még most is, de egyre kevésbé. Eleinte autóban mindig aludt, már ott sem.

Közben anyósom nevetve kívánt részvétet apu halála után 2-3 órával (ő volt az első aki megtudta férjemtől), még egy ilyen anyóssal együttlakást is elviselni... (Segítsége annyi, hogy ha éppen olyant főz, amit megehetünk, és éppenm megkérdezi, kérünk-e, akkor kapunk. Ezzel lezárult, persze ez is segítség.) A családom meg azért van ellenem, mert amellett, hogy segítség nélkül vagyunk, külföldön, miért nem vettem fel a telefont időben, és miért nem ápolgatom anyu lelkét, amikor a kistesó 2 (ovis) gyerek mellett (és persze anyu segítségével) elintézte a temetést, mindent egyedül, nélkülem. (Igaz, a pénzügyeket most próbálom helyrehozni, ha már a felét én fizetem.) Ez egy kis kitérő volt, biztos másnak is megvannak a maga problémái emellett, csak azt akartam írni, hogy a fenti kérdésen én is elgondolkodtam magamon.

Mindenkinek jobb érzéseket kívánok!