Úgy néz ki babám lesz még föl se fogtam csak 18 vagyok. Honnan fogom tudni mit kell csinálni, mi lesz h elrontok valamit?

Először is Gratulálok!!

Hidd el természetes, hogy félsz kicsit, de tudni fogod, hogy mit kell tenned.Anyai ösztön + szülők segítsége,stb...

Szia! Én teljesen átérzem a helyzeted, mert én is 18 voltam az elsőnél, és én is féltem, hogy elrontok valamit. Sikerült is! Mindent!!! Nem volt anyum vagy tesóim, aki segítsen, így anyósra hallgattam, mert hát csak két gyereket felnevelt. Rosszul tettem. Nem fogadta el a kicsi a tejet, mert gyógyszert kellett szednem, és fura íze volt. Erre anyós kecsketejet, aztán meg sima bolti tejet akart vele itatni. Nem hagytam, ezért inkább szójaitalt vettem neki. Ma már tudom, hogy nem szabad, de akkor még gyerek voltam. Ezzel sikerült egy kisebb átmeneti tejallergiát okoznom. Be kellett feküdnöm vele a kórházba, ahol mindent elmondtak, és attól kezdve nem volt baj. Egy darabig. Aztán anyós minden hülyeséget rám erőltetett, pl a sorrend este az volt, hogy aludt, felébredt, megfürdettem, aztán evett. Anyós így mondta. Persze a kicsi végig sírt, míg fürdött, mert éhes volt, közben rengeteg levegőt nyelt, így kihányta utána a kaját. Megint kórház. Na ott besokalltam, elköltöztem anyóstól a kicsivel, és a férjem jött velem. Pedig ő azt mondta, sose jön el onnan. Megfogadtam, semmit nem csinálok úgy, ahogy ő mondja. Azóta a kicsi 2,5 éves, gyönyörű, okos, értelmes, jól fejlődik. A húga 1,5 éves, és nála már a saját ösztöneimre hallgattam, semmi és senki másra. Vele nem voltam kórházban, sose volt igazán beteg, csak egy kisebb megfázása volt.

Ezt csak azért írtam le, mert hidd el, én mindent elrontottam, amit lehetett az elsővel. És Neked nem kell aggódnod, mert gondolom van, aki segít. De azért olvass utána ahol csak tudsz mindennek. És türelem! Hidd el, jó anya leszel, mert az leszel. Minden anyában van anyai ösztön, ami előbb vagy utóbb kialakul, és hidd el, ösztönösen megérzed, hogy mi a jó a kicsinek!!!

És nyugalom, higgadtság, türelem, és rengeteg kitartás kell! És szeretet! Mert ezt az egyet, az anyai szeretetet csak Tőled fogja megkapni!!!

Ha valamiben elakadsz, vagy beszélgetnél, vagy segítség kell, írj bátran, segítek!!! Akár privátot is!!!

Én tapasztalat alapján tudom, mit lehet elrontani, és mi az ami jó egy kicsinek!!!

ÉS NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT, ÉS BOLDOG BABAVÁRÁST NEKTEK!!!

Gratulálok!

Ne aggódj,valóban minden jön magától,teljesen természetes amit most érzel,sőt az is az lesz,amikor majd a karodban tartod,én szülés után amikor hazajöttünk,nagyon furán éreztem magam,kellett egy kis idő.míg felfogtam,hogy anya vagyok,de hidd el minden kialakul szépen lassan,amiben bizonytalan vagy,ráérzel majd,és itt is kérdezhetsz bátran.A kor meg nem számít,én 29 évesen paráztam a karomban a babával,jön majd a kérdés,miért sír,miért nem alszik,most miért kakil ennyit,most miért nem kakil,stb.,természetes lesz ha ezeket érzed,és aggódsz,hisz felelősséget vállalunk egy pici életért.Minden rendben lesz,meglátod,klassz anyuka leszel,.

Szia!

Gratulálok!

Én 27 vagyok, és így sem tudom gyakran, hogy mikor mit kell csinálni. Valószínűleg néhány dolgot el is rontok :) Szóval ez nem korfüggő! Jó babázást!

szia! én 28 évesen lettem terhes, de iszonyúan bepánikoltam, pedig tervezett baba volt! aztán a kezdeti sokk elmúlt, de a pánikolás még mindig megvan valamilyen szinten. mert imádom és féltem a kisfiamat :)

ja, és nem tudtam elképzelni, hogy milyen érzés lesz, fogom-e eléggé szeretni (igen, én még ettől is paráztam), aztán a szülőszobán "szerelmes" lettem. a rajongásom folyamatos :) most 6 hónapos

Sok boldogságot!