Miért képzelik egyes apukák azt, hogy nekünk aranyéletünk van a gyes alatt?!

Az én férjem nem gondolja, hogy csak itthon vagyok és bambulok és de jó nekem...bár pontosan nem tudja mivel jár egész nap csak a babával foglalkozni, de azt látja, hogy kimerült vagyok néha, hogy főzök, mosok, takarítok...és soha nem vágna ilyen dolgokat a fejemhez, mint a férjed, vagy mint egy-két okos hozzászóló (miszerint csak bújod a netet).

De ehhez egy értelmes férfi kell, aki a dolgok mögé lát.

Szerintem most benned sok a düh, és ki tudja lehet, hogy a férjedben is. S az is lehet, hogy nem is egymással van bajotok, csak így hat rátok a stressz. Beszéljétek meg, itt úgysem tudod megoldani.

Egy ideig nálunk is így volt.

Akkor változott a dolog , amikor váratlanul kórházba kerültem és a lányunkkal ő volt otthon. Már az első nap délutánján mondta, h milyen rossz, h nem vagyok otthon és h nem is olyan egyszerű mint gondolta. Azóta másként áll a dolgokhoz. Ha mondom neki , h valamit akarok csinálni szó nélkül fogja a gyereket és elmennek , h tudjam nyugodtan végezni a dolgomat.

Mondjuk szomorú, h egy ilyen dolognak kell bekövetkezni ahhoz, h rádöbbenjenek nem csak játszunk egész nap.

Mi ezt hétről hétre eljátsszuk.

Sajnos az én párom sem veszi észre, hogy tisztaság van és rend, hogy ki van mosva és vasalva a ruhája (biztos azt hiszi, hogy a tündérek belopják a tiszta ruhát a szekrénybe), hogy kész a kaja, amit megehet.

Mindezt úgy, hogy a kislányom mostanában egész nap ordít (jön a 3. foga).

Megy a téma szerdáig, csütörtök péntek csend van, aztán hétvégén odarakom mellé a lányát azzal a felkiáltással, hogy foglalkozz vele egy kicsit!

Csinálom a dolgom, takarítok, teregetek stb és ha sír a lányom, próbálom nem meghallani, hiszen ottvan az apja tőle 30 centire.(Persze van, hogy hagyja sírni azzal, hogy nem tudja mi a baja, erre én azt szoktam neki mondani, hogy ha én mindig tudnám mi a baja, akkor sosem sírna).Na akkor ugrik és tesz valamit, hogy ne sírjon.

A hétvégi ízelítő után következő héten kussol, mint a sülthal:)

Tudja, hogy nem tudná csinálni és nem is mondta soha, hogy én úgyis itthon vagyok egész nap, hát csináljam.Elég, hogy néha érezteti.De egy kis babysitterkedéstől mindig megjön az esze.Olyankor már inkább bevállalja a házimunkát is, csak ne kelljen az ordító gyereket hallgatnia, azt rendezzem én:D

6,5 hós a lányunk, amúgy egy angyal, ha épp nem jön a foga:)

Én tudom miről beszélsz, és teljesen megértelek.

Az én férjem is ezt gondolja, de annyival jobb helyzetben vagyok, hogy nem vágja a fejemhez, csak célzásokat tesz...

Én sem mozdultam még ki a 17 hós lányom mellől, semmibe nem segít be az apuka.De nem is várom el, mert rengeteget dolgozik.Azt elvárnám, hogy ha szabadságon van, vagy hétvégén legalább a gyerekkel kicsit játszon, vagy néha megfürdesse, de annyira megszokta az apuka hogy minden az én dolgom...

Valóban az lenne a jó megoldás, ha hagynád, hogy megtapasztalja milyen egy nap a gyerekkel.Egy teljes nap.Utána beszéljetek a problémáról.

Nagyon rossz a férjed hozzáállása. Az én férjem állandóan azt hajtogatja, hogy szeretne egyszer úgy hazajönni, hogy nincs kaja, és fut a lakás, mert akkor tudná, hogy kicsit pihentem. Maximálisan elismeri, hogy az, hogy a ház csillog, mindig főtt étel várja, és a babánk nyugodt, és kiegyensúlyozott (ami most per pillanat nem igaz, mert épp a dackorszakát éli) nem kis munka eredménye.

Pár napot jó lenne, ha átvenne Tőled, és akkor hat karikával a szeme alatt talán rájönne, hogy az élet nem habos torta egy kis gyerek mellett. Szép dolog a gyereknevelés, nem cserélném fel semmivel, de vannak napok amikor iszonyú fárasztó tud lenni.