Miért van mostanában annyi tápszeres baba? Talán nem eléggé kitartóak?

Sziasztok!

Szerintem több mindentől függ, hogy tud-e valaki szoptatni!

-szerintem öröklés is van a dologban (anyukámnak is rengeteg teje volt, meg nekem is, mindketten etettünk más babát is)

-a babán is nagyon sok múlik,( mert ha ő nem szopizik rendesen,hiába van tej, ha nem cicizik, egy idő után elapad, mert fejéssel képtelenség hosszú ideig fentertani a tejtermelést. A nagyfiam 8,5 hónapos volt, amikor úgy döntött nem szopizik tovább, az anyatejet meg üvegből nem ette meg. Pedig 3 éves koráig volt tejem.

A pici aki 11 hónapos, nem tudna meglenni anyatej nélkül, imád szopizni.)

-lehet, hogy van olyan anyuka aki félti az alakját? ( én nem ismerek ílyet.)

Ha annak akinek van teje, elapadna, szerintetek mit adna neki? Nem hiszem, hogy tehéntejet!

És szerintem nagyon sok kitartás kell, és sok mindenről le kell mondani egy anyukának aki szoptat!!

( Az étrend, egy szülinapkor még egy nyelet pezsgőt sem merek inni, elötte dohányoztam, 20hónapja csak arra sem merek ránézni aki dohányzik...) De büszke vagyok rá, hogy két baba nő fel a tejcsimen!

Ha valakinek nem tetszett, lepontozhat!

Nem olvastam végig a válaszokat, mert a picikém nem hagyta, de leírom, amit gondolok.

Kizárólag anyatejes a babám, DE néhány napja, bizony majdnem elapadt a tejem. Miközben a tápszer keverésével KÍNLÓDTAM ( ne legyen meleg, se hideg, ne szórjam mellé a port, mennyit is kell belerakni? és agyerek nagyon sír...stb.) sokat gondoltam a tápszeres babák anyukáira. Nagyon nehéz lehet nekik. Biztosan nem a kényelem miatt választják. Én is azért írattam tápszert, mert tényleg csak Isten tudja miért, de egyszerűen egyik napról a másikra nem volt tejem. A babám meg csak sírt, a kutacsa már teljesen be volt esve. Az már nem az én kitartásomról szólt...

Nálunk viszont a baba nem fogadta el a tápszert, így sok mellretétellel, megjegyzem csodának élem meg, de visszajött a tejem. Szóval egy Anyának, és nagybetűs Anyának lehetetlen néznie a gyermeke éhségtől szenvedését!!! Mondom én, aki szerencsés és szoptathatok, de szerencsés, mert megtapasztalta azt, hogy milyen az amikor tápszet kell!

Ez egy nagyon utálatos kérdés... el sem tudod képzelni, egy tápszeres baba anyukájának mekkora fájdalom, hogy nem tud szoptatni....

Leírom neked az én sztorimat, csak hogy tudd, hogy nem mindig a kitartásról van szó. Én a 9 hónap alatt nagyon rákészültem a szoptatásra, könyveket vettem, neten olvastam, tanfolyamon voltam, szoptatós párnát vettem, szoptatós felsőt vettem...aztán hazajöttünk a kórházból, a fiam elkezdett szopizni. Gyönyörűen szopizott, nem volt semmi gond a szoptatással. Aztán egy hét múlva egyik napról a másikra rosszul lettem, véres volt a székletem, és nem tudtam az ágyból fölkelni. A mentő vitt be a kórházba már sokkos állapotban. 4 órás műtétem volt, mivel hashártyagyulladást kaptam, ami a méhemre is ráhúzódott, és sajnos a méhemet is el kellett távolítani. Végig vágták a hasfalamat, 30 cm-es vágás éktelenkedett rajta, és a férjem ott maradt a 2 hetes csecsemővel egyedül. Én 2 hetet töltöttem a kórházban, és persze a tejem teljesen elapadt. Miután hazajöttem, hiába próbáltam újraindítani a tejem, nem ment, akármivel is próbálkoztam. És hidd el, nagyon fájt, hogy a fiam tápszeres.

Tudod, nem mindig az ember tehet arról, hogy nem tud szoptatni. Nagyon csúnya dolog ilyen stílusban föltenni egy kérdést. Lepontozhatsz, de azért remélem, legalább egy kicsit elszégyellted magad.

Kezdetektől tápszeres a baba!!! Holott meg voltam győződve róla, hogy minimum 1 évig akarok! szoptatni.

Szüléskor begyulladt a pici orrnyálkahártyája és választhatott, szopik vagy levegőt vesz. Hát levegőt vett, és sírt. Vért izzadtam, próbáltam szopiztatni, de nem sikerült. A csecsemős nővérek üvöltöttek velem, hogy éhen halasztom a gyereket, meg hogy "ilyen csöcsökkel soha nem fog szoptatni"! Tápival jöttünk haza.

Sírtam mikor hazaértem!!! Utána épp csak beindult a tej, de már nem kellett a picinek ha napi 80 ml lefejtem már boldog voltam, pláne, ha sikerült is belediktálni.

Rengeteg időt-pénzt!!!-energiát beleöltem, hogy tudjak szoptatni, vagy legalábbis a lefejt tejet a babának adni. Minden létező bogyót-teát-stb kipróbáltam, de 2 hét után elapadt a tejcsi.

Kívánom a kérdezőnek,hogy próbálja ki 24 órában felkelni 3 óránként (nem maga mellé húzni a picit éjjel) forraljon vizet, mérje ki a kaját, melegítse meg, etesse meg, büfiztessen, majd mosogassa el a cuccost. Aztán meglátja, valóban kényelmes-e tápszerezni.

A baba mégis egészséges, jól fejlődik, már 6 hetesen hasra fektetve kinyomta magát, és már 1 hete képes bármelyik irányba forogni, kúszás pedig nagyon megy :D

A mai napig nem tudtam magam lelkileg túltenni azon, hogy nem tudtam szoptatni! Senkitől (még védőnőtől sem) semmilyen támogatást nem kaptam!

2,5 hós baba anyukája

Kedves utolsó válaszoló!

Ezen ne aggódj, a te babád ugyan olyan egészséges mint bármelyik anytejes baba!

Bár selytem, hogy lekileg milyen nehéz, ne is foglalkozz vele!Annak szerencséje van aki csak félálomban odahúzza magához és úgy szoptat(én 16 hónapja szoptatok és nem tudom milyen). 10 hónapig tejadó voltam, és a mai napig ömlik a tejcsi ha szopizik a kisfiam. Az sem a legkényelmesebb. Ráadásul 10 hónapon keresztül amikor a kicsi a legjobbakat aludta 3 óránként keltem fejni, hát az sem egy leányálom(csak az tudja aki ezt csinálja, vagy csinálta).Én sem tehettem le a mellszívót, hogy majd reggel elmosom,mire végeztem úgy kiment az álom a szemeből, hogy órákig felvoltam,amikor kezdtem aludni akkor meg kelt a pici. Szóval, akinek pici babája van mindenkinek nehéz, akár anyatejes akár tápszeres. Szerintem nem kell vagdalózni a másik fejéhez, hogy kinek a nehezebb (mindenkinek a magáé)! De ezt válaltuk a picurjaink érdekében.

Jó babázást neked!

04.01.10.24-es voltam.