Őszintén milyen érzések kavarognak benned, amikor a babád torkaszakadtából üvölt, te pedig tudod, hogy már mindent elkövettél, nem éhes, nem szomjas, nem fázik stb? Mit érzel ilyenkor? Dühöt, sajnálatot, agresszív leszel, pánikba esel?

Én álszent dolognak gondolom mikor valaki azt állítja hogy nem érez soha dühöt. A mindenem a kisfiam, de már minden könyvet elolvasva, minden módszert kipróbálva, üvöltve alszik el. Mikor tudom, hogy nem éhes, nem álmos és hulla fáradt, bizony meg tudok bolondulni amikor megy az ordítás a nyűgösségtől. És ordít kézben ringatva és ágyban fekve egyaránt. Ez bizony idegesítő. De ez az időszak ilyen. Majd túlleszünk ezen is. Egyébként tündéri baba. Mosolygós, élénk, ügyes, de ezzel hónapok óta küzdünk. És az hogy dühíti az ilyen az embert nem szégyellni vagy tagadni való dolog. Bármilyen ismerőssel beszélek, aki őszinte mer lenni, beismeri hogy bizony ilyenkor nem ugyanazt az érzést éli át mintha tengerparton feküdne.Természetesen ha beteg, vagy a pocakja fájt, az nem dühítő. Maximum csak az miatt hogy ilyen fejlett már az orvostudomány, de nem tudnak olyan szert ami használna rá, illetve hogy nem tudok semmivel sem segíteni rajta. De ha elesik, és sír, én nagyon sajnálom. Helyzettől függ hogy mit érzek. De ezek az érzések nem szégyellnivalók, amíg az ember tudja őket kezelni. És ha a lepontozók magukba néznének, rájönnének hogy ők sem mindig csak az anyaság örömeit élik meg. Bizony ez kemény munka. Ez így normális.

Hát igen.Ez nahéz ügy.Amig picike volt addig mindig sajnáltam mert nem tudok rájönni hogy mi a baja és ezért magamra nagyon mérges voltam.Aztán mostmár 10 hós és bizony még mindig sírdogálva altatja magát(de ott kell legyek).Ha tudom hogy nincs semmi baja akkor mostanában merkérdezem tőle szépen halkan"ez most jó neked?akkor én megvárom amíg végzel!"és türelemmel várok amig csöndesedik.De mostanában mintha értené,a kérdés után valamikor csöndben lesz és néz rám ,hogy mi van?Persze mivel éjszaka is sokat felsír olyankor sajnos rá is mérges vagyok,pedig a fogzásról nem tehet.

eszmeletlen duhot es agresszivitast ereztem. kesobb gyakran hatalmas kesztetest az ongyilkossagra. Sajnos nem nagyon volt aki legalabb egy ideig segitett volna barmiben is. mai napig okolbe szorul a kezem ha gyereksirast foleg ha csecsemosirast hallok. talan ezert is van hogy nem szeretem a gyerekeket. minel kisebbek annal kevesbe, egy ujszulottol meg egyszeruen rettegek meg akkor is ha csak meglatogatni mentem.Szegeny anyjat biztosan meglepte mikor megkerdezte hogy akarom e fogni kicsuszott a szamon hogy jaj dehogy isten orizz. nem tehetek rola ez maradt viszsza a gyereksirasos idobol.