Nem akarom h ne aludjon velem az 1 éves kislányom? Normális ez? Volt más is így?

Csak te tudhatod, hogy mit szeretnél.Én az elejétől külön alvóhelyre van szoktatva a lányom, most már 6hónapos, úgy, hogy megkapta a kisszobát magának alvó helyül.

Kicsit ebből a pár mondatból, hogy férjed kint alszik a nappaliban és, hogy elhidegültetek, az arra utal, hogy nagyon rajta vagy a gyereken..Nem lehet, hogy elhanyagolod a férjedet?Valószínű neki is szüksége lenne rád...

Én próbálom az egyensúlyt tartani, nem könnyű, de megoldható.

De végül is ha a gyerekkel szeretnél aludni, akkor aludj, és vállald ennek minden következményét!

tudod ahogy olvasgatok itt az a legfurcsább, hogy mindenki azt mondja, hogy 1 éves kor a alatt nem lehet a gyereket elkapatni, meg minden igényét ki kell elégíteni...most akkor nem értem...

Az én lányom is velem alszik 9 hónapos kora óta, mert a párom kint dolgozik külföldön! Amikor haza jön akkor se tessékelem ki az ágyból egyiket sem! A lányom elalszik aztán átteszem a saját ágyába! Nincs ezzel gond szerintem!

De inkább ez, minthogy egész éjjel a gyereksírást hallgassam aztán egész nap kimerült, ingerlékeny legyek, mert fáradt vagyok!

viszont az arany középutat találd meg, pl. aludjon el veled és tedd át, aztán bújjatok össze apával!

Az utolsóra reagálva egy rövidke történet: egyik szomszédasszony férje külföldön dolgozik, csak havi max. 2x jön haza. Kisfia és kislánya addig anyukával alszanak. 5 éves kisfiú mondja anyukájának: De kár, hogy a hétvégén apa hazajön... akkor nem aludhatunk veled.

Na erről ennyit. Mindenki döntse el, hogy ez normális vagy sem...

utolsó:van egy ilyen vicc is azt hittem,hogy azt írod le:

apuka külföldön dolgozik,anyuka minden este másik gyereknek engedi,hogy vele aludjon,mikor apuka hazajön azt mondja neki a legkisebb:-nagyon jól el voltunk,anyu ágyában minden nap más aludt:xD

Őszintén? Ez nem egészséges! Nem bírálatból írom, nem is, hogy menjek a csorda után, de tényleg így van.

A gyereknek, mégha kicsi is, kell a szabad tér, ráadásul ott vagytok ti mint a szülei akiknek szintén kellene egy kis privát szféra; az sem megoldás ha 1 szobában vagytok. Egy ideig még oké, de utána tudod milyen rossz lesz? Hidd el tapasztalatból beszélek! (én pl 10 éves koromig anyuval és apuval aludtam 1 ágyban mert féltem a dédanyám szellemétől amit meggyőződésem volt, hogy látok->ugyanis abban a szobában aludtunk ahol meghalt dédim hirtelen én meg amúgy azt végig is néztem-hirtelen történt-,tehát dupla ok volt.) Na szépen anyuék fejére is nőttem, de levakartam aztán magam,de lehet nálatok ez nem lesz, akkor mi lesz? Szétmentek mert a gyerek miatt megromlik a kapcsolat?A gyerek az első, de ha emiatt mert elhidegültök elváltok akkor is ezt gondoljátok majd?

Minél hamarabb szoktasd ki, a férjed pedig be!

Egyet értek az első válaszolóval!

Ez sajnos igenis baj!! A férjed, ha nagyon nagyon nagy tűrőképességgel rendelkezik,akkor még mehet ez így egy néhány évig, de idővel ő is rá fog jönni arra, hogy neki nem ilyen élet jár!

Én soha nem költöztettem volna ki a férjemet a saját ágyunkból, hogy átvehesse a helyét a kislányunk!

Az pedig igaz, hogy házaséletet nem csak ágyban lehet élni, na de akkor is... hiányzik az az intimitás, ami az esti összebújással jön létre..

A kérdezőnek pedig esze ágában sincs leszoktatni erről a kislányát.. Nem szeretne a férjével aludni.

A gyerekednek pedig egy hibás minta lesz az orra előtt: A gyerek alszik az anyukával, az apuka pedig kint a kanapén. Annak ellenére, h házasok.. Tehát ilyen a házasság?

Szerintem senki nem írt olyat, hogy hagyd egész éjjel ordítani a gyereket, csak hogy apával aludj!

Nem csak ez a két véglet van...

De bennem csak egy kérdés merül fel újra és újra: egyáltalán meg akarod te tartani ezt a házasságot?

Mert ha érdekelne a férjed IS, akkor egy köztes megoldásra törekednél, ami a gyereknek is jó, és nektek is, KETTŐTÖKNEK, nem csak NEKED.

Mert én nagyon azt érzem a kérdésedből és a kommentjeidből is, hogy vagy te, meg van a kislányod. A férjed nem is érdekel...

És bizony kaptál olyan választ is, amely szerint mindenkinek lehetne kedvezni, gyereknek is, férjnek is, csak épp te vagy ellene!

Ezért írtam már az elején (jól le is lettem pontozva...), hogy talán nem kéne erőltetni azt, amit nem is akarsz! Számomra továbbra is nyilvánvaló, hogy a házasságod nem érdekel. Az hogy a férjed mit érez, mit szeretne nálad leges legutolsó helyen áll. Van értelme így az együtt maradásnak?

Mondom ezt úgy, hogy szerintem ameddig csak lehet, törekedni kell egy kapcsolat megmentésére a gyerek érdekében! De nálad nem látom a törekvést, hogy a házasságod is érdekelne... Ezért írtam már korábban a válást!

Ja, és ezt írod az elején:

"Olyan jó a kis manómmal aludni. Baj ez?"

Nem, ez egyáltalán nem baj! Ez természetes. Szerintem nincs olyan anya, aki ne szeretné nézni, hallgatni a gyermeke szuszogását. Én is imádom nézni, ahogy alszik, imádom, ha rajtam alszik el, a kis tenyerével a hasamon, vagy ha csak fogja az ujjam. Ez egyáltalán nem baj!

A baj az, hogy mindemellett a férjeddel viszont nem szeretnél aludni. Az ő szuszogására nem vagy kíváncsi. Nem szeretnéd a mellkasára hajtani a fejed, és őt átölelve aludni. Na ez a baj!