Mire mondják azt, hogy nyugodt baba? Milyen a nyugodt baba? És honnan látják ezt egy pár hetesen?

Nyugodt baba: azaz eszik és alszik, csak okkal sír. Az ilyen babáknak nem fáj a pocijuk, a hangjukat csak akkor hallják a szülők és a szomszédok :), mikor tényleg valamire szüksége van.

Hogy mondjuk ezt honnan látják idegenek, azt nem tudom :) A környezete ezt azért észreveszi, főleg, ha van viszonyítási alap :))), mondjuk egy sírós, hasfájós nagyobb testvér.

Én inkább a "jó" baba kifejezésen tudok fennakadni. Mikor ismerős és ismeretlen azt kérdezgeti a néhány hetes baba szüleitől, hogy "és, jó baba?"... Ugyan miben tudna ő rossz lenni ? :D

nekem nyugodt babám volt :) 2 hetes elmúlt mikor először sírt! már azt hittük valami nincs rendben :/ aztán kb. hetente 1x sírt 10 percet... mosolygós, nézelődős, jókat alvó és rengeteget ciciző volt a babám :D

mostanra (20 hónapos) egy kis huncut hisztigép lett belőle :D

Ezen kár vitatkozni :) Mondjuk, az én első babámra is mindenki azt mondta, hogy milyen nyugodt... Hallották volna délutánonként és éjszakánként, mikor üvöltött, mert fájt a hasa...

Persze, egy mosolygós, barátságos babára mindenki azt mondja, hogy milyen nyugodt.. ez természetes. Viszont ha épp nem nyűgös a baba, senki sem mondja meg róla, hogy néha mennyire tud sírni. Egy gyerek után tényként állítani dolgokat badarság. Nekem 4 van, de tudom, a babák nagyon hamar tudnak iszonyú sírásba kezdeni, majd pillanatok múlva kacagni is...

Egy kiegyensúlyozott anyukának a babája is általában nyugodt, mosolygós és viszont. Szóval néha tényleg az anyukán látszik, mennyire nyugodt a baba :)

Nem tudom, a harmadik gyerekemre minden orvos (sajnos sokat kellett járnunk kontrollra, mert nem éppen egyszerűek voltak a megszületésének körülményei) megjegyezte, hogy milyen nyugodt, kiegyensúlyozott baba, és ő tényleg az!

Most 1 éves, picit hasfájós volt az elején, de nem volt vészes. Sírni csak akkor sír, amikor tényleg valami baja van. Ha a közelben voltam/vagyok, soha nem fél(t), aki rámosolygott, arra visszamosolygott... Azt hiszem, alapból pozitív életszemléletű emberke lesz, aki félig telinek látja a poharat... Vizsgálatokon úgy szokott vigyorogni, mintha csakis az ő szórakoztatására gyűltek volna össze. Amikor megszúrták, csak addig sírt, amíg fájt, a következő pillanatban már mosolygott a doktornő megnyugtató szavaira, pedig még le se gördült a könnye. A másik két gyerekemnek nem ilyen az alaptermészete. És szerintem ez az, ami nagyon hamar átjön annak, akinek sok kisbabával volt már dolga.

Az én kislányomra is mindig mondják, hogy ő nyugodt baba. És tényleg. 5 hónapos, kb. 1 hónapos kora óta járunk bevásárolni (mindig ugyanoda), és megjegyezték már többször a boltos csajok, hogy még sosem hallották sírni. (Egyszer fordult elő, de akkor a férjem kint maradt vele.) Mindenkire vigyorog, elnézelődik. Ha felébred, akkor sem kezd el sírni, reggel akár 40-50 percig elvan egyedül az ágyban, nap közben olyan 20-30 percet. Az után sem sír, csak jelzi, hogy jó lenne, ha kivenném.

A szőnyegen is elnézelődik, nem kell felvenni, egyedül alszik el a saját szobájában, a kiságyban, max. a hátát kell néha kicsit simogatni. Általában csak akkor sír, ha gondja van. Szóval szerencsére alapból ő egy nyugodt baba. Nem mondom, hogy nincsenek néha rossz napjai, de általánosságban véve nyugodt, kiegyensúlyozott gyerkőc.