Anyós viselkedése a babámmal tönkreteszi a házasságomat. Mit tegyek?

Anyós mondja meg az én lakásomban, hogy mihez nyúlhat a gyerek, és mihez nem.

Anyós meg van fázva, fújja az orrát, az a magyarázat, hogy csak úgy kifújja az orrát. (Én ezt nem értem, ha meg vagyok fázva, kifújom az orrom, ha nem, nem. "CSAK ÚGY" nem szoktam orrot fújni.) Erre a férjem azt mondja, meg van hatódva az unokától, azért fújja az orrát. Ezt sem értem, hetente 3-4x látja, mindig ennyire meghatódik? És a meghatódás nem könnyekkel jár???

Anyós mellébe kapaszkodik a babám, és rátapasztja a mellkasára a száját, a férjem meg bedob egy marha jó poént: na, mi van, cicit találtál? Én baromira nem tartom ezt viccesnek! Anyós nem szól a babának, férjem meg poénkodik rajta.

Anyós állandóan túráztatni akarja a gyereket: most állj négykézlábra, és hintázzál. Most mutasd meg, hogy tudsz ülni. Most állj föl. Mindezt egyszerre várja el a gyerektől, ráadásul még csak most kezdi tanulni a felállást (kezembe kapaszkodva feláll). (8,5 hónapos.) Én soha nem erőltetem, ha akar gyakorolno, odajön, és jelzi, hogy szeretne felállni. Nem fogom parádéztatni a gyereket csak azért, hogy ő meg a rokonai hasra essenek.

A férjem meg anyaimádó, úgyhogy hiába szólok, ha valami nem tetszik. Ez már csak egyre rosszabb lesz?

Vagy nem kéne szólnom ezekért a dolgokért? Ez így van jól?