Számon kérnek, de milyen alapon?

Kislányom 6,5 hónapos. Már most kikészülök a rokonaitól; még jó, hogy közvetlen nincsenek többen.

Párom nagybátyja tegnap felhívott, hogy mi újság a babával, majd a beszélgetés végén közölte, hogy néha én is telefonálhatnék, hogy mi van. Amikor mondtam, hogy dehát a nővére (babám nagymamája) minden nap telefonál és mesél a piciről, közölte, hogy de ő sem látja minden nap. Mégis mit gondolt, hogy én naponta fogok telefonálgatni. A történethez hozzátartozik, hogy emberünk pszichés beteg, aki az anyukájával lakik (kislányom dédnagymamája), aki a hülye fia miatt alig látta idáig a dédunokáját, mert az idióta nem mer egyedül otthon maradni, de a lakásból sem mozdul ki.

A másik a másik dédi, akivel egy házban lakunk-külön lakásban-rengeteg ruhát vett neki, szoktam is rá adni belőle, de nyilván nem állandóan azok vannak rajta. Erre ma megkaptam, hogy "azokat nem is adom rá, amiket ő vett"?

Párom nagybátyját sajnos egyébként sem viselem el-valószínüleg nem fogom önszántaból hivogatni, az is idegesít, ha ő hív. A dédi, meg egyébként is a bögyömben van bizonyos dolgok miatt.

Komolyan nem is értem milyen alapon kérnek rajtam számon bármit is. Előre félek, hogy ha a lányom nagyobb lesz, akkor majd el akarják vinni ide-oda. Hát akkor hogy meg fognak lepődni, amikor azt mondom, hogy nem engedem.

Majd biztos, akkor is hallgathatom, hogy dehát miért?

Sajnos én nem szeretek/kedvelek valakit csak azért, mert a rokonom (kivétel anyu, apu), vagy mert a párom rokona.

Bocsi kicsit hosszú lett, azért köszi, ha elolvastátok. Nem kifejezetten tanácsokat várok, csak kíváncsi vagyok, hogy van e rajtam kívül még más ilyen antiszociális anyuka is.